Be ZEN

Állatkínzás és álszentség. Katasztrófa-vakság írta: mudlee - February 26 2016

Nem olyan régen volt a parlament előtt az állatkínzás ellen egy tüntetés, aminek apropójára szeretnék írni pár sort.

A félreértések elkerülése végett: semmilyen vallási és táplálkozási hátteret nem szeretnék ennek az írásnak adni.
- Nem vettem figyelembe az írásban, hogy van-e karma, mit büntet Isten vagy mit nem
- azzal sem foglalkoztam, hogy valóban egészségesebb-e a növényi alapú étkezés, vagy a növényi protein.
- nem vettem alapul a fenntartható fejlődést sem, a kisgazdálkodások előnyét, illetve semmi olyat, ami ezen vélemények egyike melletti elkölteleződést kíván.

Egyetlen egyet vettem csak figyelembe, az érzéseimet, amiket akkor érzek, amikor kínzott állatokat látok.

Álszentség

Alapvetően egyet értek azzal, amit a tüntetők képviselnek. Borzasztó dolgokat képes tenni az ember, nem csak a nála gyengébb emberekkel, de az állatokkal is. Alapvetően a szándékos állat-gyilkosságot én ugyanúgy büntetném, mint az ember elleni bűntetteket.

Amiről viszont sosem esik szó az ilyen alkalmakkor (vagy legalábbis ritkán), hogy mi a helyzet azokkal az állatokkal, akik a vágóhidakon végzik életüket. Mi a helyzet azokkal a csirkékkel, akik életüket egy A4-es lapnyi méreten, összezsúfolva, sötétben élik le?

Hatalmas álszentségnek tartom, hogy akik, ha meglátnak egy kismacskát kínozni, vagy egy kutyát összeverve, azok teljes lelkinyugalommal és békességgel falatozzák a bármelyik áruházban megvásárolt csirkecombot, vagy sertéscombot.

Ha én most felvenném egy videóra, hogy az udvaron fogok egy macskát, elvágom a torkát, másnap vagy felgyújtanák a házamat, vagy azonnal börtönbe kerülnék. Ha ugyanezt egy disznóval tenném meg, akkor megkérdeznék, hogy finom lett-e a szalonna és a hurka.
Nem értem, miért nem látják ebben az emberek az ellentmondást.

Tudatlanság, vakság...

Az emberek általában két részre oszlanak akkor, amikor egy vágóhídi videót látnak.

1. Az egyik, aki el sem meri indítani, de ha el is indítja, vagy kikapcsolja az egészet, vagy nagyon elszörnyülködik rajta. Általában inkább el sem indítják, nem akarnak róla tudomást venni. Lelkiismeretüket gondosan elrejtik maguk elől, és inkább nem is gondolnak ilyen csúnya témákra. Sokszor tapasztalom azt, hogy hajlamosak elpoénkodni az egészet, pedig ez is mutatja, hogy nem merik felvállalni őszintén tetteiket.

2. A másik csoport az, aki elindítja, és olyan hidegvérrel nézi végig az egészet, mint ahogy én felhúzom a zoknimat reggel. Még lehet jól is esik neki. De az biztos, hogy nem érti, mi ezzel a baj. Ami az érdekes, hogy ez műveltségtől független.

Egyik csoportot sem tudom megérteni.
Az első tisztában van vele, mi történik, hogyan készül az, amit ő megeszik és mégsem foglalkozik vele.
A másik csoportot konkrétan pszichopatának és/vagy tudatlannak tartom.

Igen, kemény szavak ezek, de megvagyok győződve arról, hogy ha az egész föld húsmentesen étkezne, vagy legalább kis gazdásogokon keresztül szerezné be az étkét, nem lett volna egy világháború sem. Ugyanis az az elméletem, hogy egy olyan ember, aki egy csirkének sem bírna ártani, nem vállalna fel háborút. Ezt persze meg lehet cáfolni, de ez csak egy dolog.

Továbbá, lehet, hogy ezek kemény szavak, de ha megnézünk egy nagyipari vágóhídi videót, mennyire borzalmas, akkor azok, akik ott aszisztálnak, és azok, akik a boltban vásárlással hidegvérrel szintén hozzájárulnak az egészhez, azok igenis a világ ellen tesznek tevékenységükkel.

Azok az emberek, akik ezen két csoport bármelyikébe beletartoznak és ezek után kimennek egy ilyen tüntetésre, az én szememben legalább akkora álszentek, mint akik fajgyűlölők keresztény létükre, vagy a barátjukat kihasználják, esetleg papként kisfiúkkal csökkentik elfolytott vágyaikat.

Katasztrófa-vakság

Ezt a kifejezést Popper Péter egyik előadásában hallottam. A lényege az, hogy az ember nem törődik jövőbeli önmagával. Iszik, mert most jó. Dohányzik, mert most jó. Dagadtra eszi magát, mert most jó. Tudja, látja magában, hogy mi lehet 10-20-30 év múlva, mégsem tud azzal a jövőbeli énjével azonosulni. Ezért rombolja tovább magát, addig a pontig, amíg eljön a vég, és 10-20-30 évvel azelőtti önmagát fogja ostorozni, hogy lehetett olyan hülye.
A lényeg az, hogy sosem a jelenlegi én a hibás. Mindig a múltbéli, aki igazából nem is én vagyok.

Ezért van valószínűleg az is, hogy a fent említett első csoport tudja ugyan, hogy miből és hogyan készül az a csirkecomb a boltban, de mégsem tud vele azonosulni, mert ő neki már csak le kell venni a polcról és kész. És finom.

Időhiány

Érdekes téma, hogy hogyan kapcsolódik az állatkínzáshoz az időhiány. Nagyon egyszerű. A nagyipari élelmiszeripar alapja, azért létezik, mert igény van rá. Igény van arra, hogy 10 perc alatt a heti bevásárlást letudjuk és minden betevőt egy kör alatt beszerezzünk. Ez alapvetően tök jó lenne, ha az ipar egészséges ételeket adna el nekünk, és olyan módon, ami még emberségesnek számít. Az már csak extra lenne, ha nem a haszon lenne mindig az első.

Engem a szomszéd kérdőre vont, amikor ide költöztünk, hogy mit akarunk mi ilyen fiatalon egy ekkora udvarral. Mondtam neki, hogy egy részét szeretnénk megművelni majd. Furcsán nézett rám, majd kijelentette, hogy "de hát maguk fiatalok". Kínomban csak annyit bírtam rá mondani, hogy "igen, de mi nem azok a fiatalok vagyunk, akiket keres...".
A saját kert, a saját kert megművelése már luxus manapság. Filmet kell nézni, sorozatot követni, Facebook-on kell közösségi életet élni. Jobb lébecolni egész nap, pihenni, mint a földön dolgozni. Egyszerűbb. És egyszerű azt is elfelejteni, hogy hogyan készült és honnan származik a vacsora, amit este megeszünk.

Filmajánló

Nem mai darab, de aki érez magában legalább egy kicsi felelősséget a világ iránt, az alábbi videót kötelező darabnak fogja tekinteni.

Food Inc.

Összes írásom →

Comments