Be ZEN

Edzés írta: mudlee - May 04 2014

Az elmúlt hónap arról szólt, hogy megpróbáljam a mindennapjaimba visszahozni az edzést, a mozgást.
Ezzel kapcsolatban szeretnék még pár hasznos tippet adni, melyeket igazából saját magamnak is adtam, amikor anno elkezdtem, illetve amikor egy hónapja újrakezdtem.
Tehát, nem az elmúlt egy hónap után szeretném az észt osztani mindenkinek, hanem olyan tippeket szeretnék leírni, melyekkel saját magamat is szembesítettem. Simán lehetne erre az írásra úgy tekinteni, mint egy naplóbejegyzésre, melyet magamnak írtam, csak ezt most bárki elolvashatja.

A sport és én

Akik régről ismernek csak, kb. azt mondanák, hogy köszönő viszonyban sem vagyunk. Sosem szerettem a testnevelés órákat, és nem is sportoltam semmit egyik iskolámban sem. Focizni ugyan szerettem, de ennyi volt az egész.

Aztán 2008 magasságában elkezdtem krav-maga (mi az a KM? Példa videó itt) edzésekre járni, mert volt egy rossz élményem a belvárosban, és szerettem volna megtanulni, hogy tudom magam és másokat megvédeni. Ekkoriban sok blogot és könyvet olvastam a témával kapcsolatban, így ebben az időben talált meg a kettlebell (mi az a kettlebell? Példa videó itt) is. Ez a kettő sport volt az, amelyet aktívan űztem 2008-tól nagyjából 2 évig. Heti 1-2 Krav-mava, minden másnap kettlebell. Majd 2009 körül vettem egy bokszzsákot és Bas Rutten videóira bokszoltam.

Akik ismertek, eleinte igen meglepődtek, hogy ennyire elkapott ez a téma, illetve, hogy milyen eredményeket sikerült elérnem (sokat fogytam, sokkal több önbizalmam lett, stb.).

Majd 2010 után szép lassan elmaradt a kettlebell, majd a bokszzsákon az edzések. Szerencsére a krav-maga megmaradt, így nem estem ki teljesen a gyakorlatból. Erről szólt az előző hónap, hogy ezt megváltoztassam, és ha nem is annyira aktívan, mint régen, de foglalkozzak többet az edzéssel, sporttal.

Miért edzek én, mi az, amit neked érdemes végig gondolni?

Mi az, ami engem motivál, mi az, ami miatt másokat is arra ösztönzök, hogy mozogjanak?

  • Rengeteg 50 feletti embert látok, aki alig bír felállni az asztaltól, vagy a buszra alig bírja magát felhúzni. Én nem szeretném ezt. Szeretném, hogy ha már megérem a 50, 60, esetleg ennél idősebb kort is, akkor ne egy járókerettel tudjak csak közlekedni. Engem nagyon motiválnak azok az öregek, akik 70 évesen is túrázni járnak, vagy sportolnak. Nekem valahogy tiszteletre méltóbb ez a jellegű öregség, mintsem, hogy egy nagy karosszékben filozofáljak, gyógyszereken éljek, és az unokám segítsen felállni.
  • Hihetetlen jó érzés, amikor elérsz egy olyan dolgot, amire büszke lehetsz. Én pl. nagyon büszke vagyok, hogy lassan 6 éve küzdő-sportolok, és az edzőm szerint jól bunyózok. Persze, nem próbáltam még ki valós helyzetben (szerencsére!), de nem is azért csinálom.
  • Szeretem kontrollálni a testem. Amikor elkezdtem az edzéseim 2008-ban, nulla mozgáskúltúrám volt. Mondhatni, amikor azt mondták, hogy akkor most így rakjam a lábam, majd úgy, csak néztem ki a fejemből, hogy „őőőő, most akkor mit hova?”. Szerencsére, az ország egyik legjobb edzőjét sikerült kifognom elsőnek, aki ezt a nulla teljesítményt egy elég jó szintre fel tudta hozni. Ha egyszer megérzed, hogy mire lehet képes a tested, az nagyon nagy felszabadulás.
  • Sokan az egészésges étkezésben látják az élet lényegét. Ezzel valamilyen szinten egyet is értek (függetlenül attól, hogy húsevésről van-e szó, vagy nem), de magában az evés nem segít sokat, ha az ember egész nap csak egy helyben ücsörög, és nem csinál semmit. A test úgy érzi jól magát, ha mozog, és nem hagyják eltunyulni. Több embert láttam már (egy időben magamat is), akik abba a hitbe ringatták magukat, hogy ők egészségesen élnek, mert mindenre figyelnek, hogy mit esznek. Eddig teljesen jó, de nem csak ennyiből áll az egészséges élet.

Az állandó kifogások

Ezek olyan kifogások, melyeket én használtam saját magammal szemben, illetve másoktól hallottam/hallom.
  • Nincs rá időm. Gyerekeim vannak. Dolgoznom kell. Állandóan fáradt vagyok. Ezek mind csak kifogások. Szeretem azt mondani, hogy az embernek arra van ideje, amire szán. Ha szeretnél sportolni - mert mondjuk sikerült magad meggyőzni -, találsz rá időt, hidd el. Ha csak minden harmadnap 30 percet tudsz mozgásra szánni, már tettél egy hatalmas lépést előre! Ha nincs legalább minden harmadik nap 30 perced egy kis mozgásra, akkor alapvetően valami nagy baj van, állj le, és gondolkodj el kicsit, hogy valami nagyon nincs rendben az életeddel.
  • Én így szeretem a testem! Ugyan már. Ez az egyik legnagyobb hülyeség, amit hallok kifogásképpen. Nem így szereted a tested, hanem így szoktad meg. Nem mindegy, hogy valamit szeretsz, vagy csak megszoktad. Ki az a férfi, aki amikor tükörbe néz, nem örülne, ha nem is egy adoniszi testet, de legalább egy szépen kidolgozott, szálkás testet látna? Melyik az a nő, aki ne szeretne feszes feneket, és darázs-derekat? Persze, a mai világban a reklámok és, minden más megpróbálja elhitetni, hogy csak ez a jó, és ezzel segít is átesni a ló másik oldalára, de alapvetően nem hiszem el, hogy akin 10+ kg felesleg van, az jól érezné magát úgy, ahogy van. És nem is az a legszörnyűbb, hogy másokat ezzel hiteget, hanem, hogy saját magát is. Nem az a baj, hogy ha „van rajta mit fogni” eset áll fenn, hanem az, amikor valakin annyi felesleg van, hogy meg kell terveznie a felállást egy székről is.
  • Túl öreg vagyok már ehhez. Lehet, hogy nem leszel 50 évesen maraton futó, de akár még ez is lehet, ha elég elszántan akarod. Minden csak gyakorlás, és elhatározás kérdése. Nincs olyan, hogy valamihez öreg vagy. A tested talán kicsit viseltesebb már, és nem olyan friss, de nagyon sokat lehet ezen segíteni idősebb korban is. Csak nyisd meg a nagyobb hír-oldalakat, és keress rá: rengeteg olyan cikket fogsz találni, ahol 60-nál idősebb emberekről írnak olyanokat, hogy lefutotta a maratont, megkerülte a Balatont biciklivel (~220km). Ők biztos nem azon problémáztak, hogy már idősek bármihez is.
  • Egészségesen élek sport nélkül is. Eddig jó. De ha tegyük fel, a nagy egészséges életmódod mellett kapsz egy szívrohamot, mert annyira stresszes életet élsz, szerinted nem lenne hasznosabb, ha egy edzett szívvel és tüdővel ér? Mellesleg, több kutatás kimutatta már, hogy a sport jelentősen csökkenti az ilyen jellegű veszély-eseteket. Az, hogy a gyógyszerektől remélsz hosszú öregkort, az egy hatalmas önbecsapás. A gyógyszerek csak elfedik a valóságot: a tested csak egy lötyögő valami, nem egy összeszedett eszköz, amit hatékonyan tudsz használni. Illetve az, hogy Excel-táblákat töltesz ki azzal, hogy miből mennyit ettél, és ezt figyeled meg számolgatod, nem sokat léptél előre. „Csak” egészségesebben táplálkozol.
  • Ahol élek, semmilyen lehetőség nincs sportolásra. Futni, súlyokkal edzeni mindig lehet. Ha nincs súly, akkor emelgess ásványvizes üvegeket. Esetleg árnyék-bokszolj (levegőbe vagy zsákra bokszolás). Ha vagy olyan szerencsés, és vidéken élsz, akkor fuss. Nagyon népszerű manapság a calisthenic, mely a saját testsúlyoddal való edzést takarja. Ehhez tényleg nem kell semmi. Lentebb ajánlok pár blogot és könyvet, ott találhatsz ezzel kapcsolatban is ezt-azt.
  • Nem érdekel a sport. Sok embernek a sport az, amit a TV-ben lát. Élsport. Nem élsportolónak kell lenni, és nem csak az a sport, ha a 100m-t 15mp alatt le tudod futni. Lehet, hogy ezért nem érdekel téged, mert kicsit túlmisztifikálod az egészet. Ha nem ezért, akkor gondolkozz el azon, hogy most hogyan állsz testileg. Fáj már a derekad? El tudnál futni az utca végéig megállás nélkül? Fel bírsz menni 10 emeletet a lépcsőn megállás nélkül? Mekkora a legnagyobb súly, amit fel tudsz emelni? Mérd fel, hogy állsz most. Miután megvan, gondolkozz el azon, hogy ennél csak rosszabb lesz, ahogy öregszel. Miért lenne jobb? Hiszen a tested öregszik, ami azzal jár, hogy gyengül, és egyre nehezebben lesz használható bármire is. Ha 30 évesen fáj a derekad, mi lesz 10 év múlva? Te nem szeretnél az unokáddal focizni? Persze, van, aki még csak 20 éves, de már most nem érdekli semmi mozgás. Engem sem érdekelt, és most már bánom, hogy anno nem kezdtem el valamit csinálni, amikor még sokkal több lehetőségem lett volna (pl. főiskola alatt). Ne ess ebbe a hibába.

Hogyan kezdd el?

  • Legyen egy célod, miért csinálod. Ez lehet egy mennyiségbeli cél (x km-t le akarsz futni), lehet fogyás, lehet bármi, de fontos, hogy valami miatt mozogj, mert különben megunod, vagy belefáradsz. Nekem most pl. a futással kapcsolatban vannak céljaim, amiről majd ha aktuális lesz, akkor írok is egy bejegyzést.
  • Találd meg, melyik sport/mozgásforma érdekel téged. Futás, küzdősport, konditerem, bármi. Próbálj ki többet is, ne állj meg egynél, ha az nem tetszik.
  • Kicsiben kezd, ne várj el magadtól sokat. Ha sokat akarsz nagyon hamar, akkor csalódni fogsz. Ez pedig egyenes út az abbahagyáshoz. Ha pl. futni akarsz, de sose sportoltál eddig semmit, akkor először csak gyalogolj naponta egy általad kitűzött távot. Majd ha úgy érzed, akkor egy részét tedd meg kocogva. Erre remek ellenpélda, hogy én az első kettlebell edzésre úgy mentem el, hogy sose mozogtam semmit előtte. Mikor vége lett az edzés, a villamosra alig bírtam felszállni, annyira kikészültem, pedig csak 45 perc volt az egész. Az, hogy akkor nem hagytam abba, az az elszántságomnak volt köszönhető. Ezért inkább azt ajánlom, hogy elsőnek ne vállalj sokat.
  • Próbálj olyan emberekkel ismerkedni (konditeremben, futás közben, fórumokon, stb.), akik sportolnak. Ha egy olyan emberrel beszélgetsz, aki aktív sportoló, az igen motiváló tud lenni. Nekem majdnem minden barátom mozog valamit, így én ebben szerencsés helyzetben vagyok, igazán motiválóan tudnak rám hatni :) „De dagadt vagy b.meg!”
  • Ne hagyd, hogy elvegyék a kedved. Régen, nálunk szokás volt, hogy a másikat „fikázzák”, hogy valamit így, vagy úgy csinál, meg, hogy még milyen kis kezdő. Ilyenkor két eset lehetséges: vagy ez fogja igazán motiválni az embert, és csak azért is megmutatja, vagy elveszik a kedvét egy életre. Ezért ha ne adj Isten, ilyennel találkozol, akkor keress egy másik társaságot.
  • Olvass sporttal kapcsolatos blogokat, könyveket, motiváld magad! Amiket tudok ajánlani: Kezdd el a kettlebellt!, Krav-Maga, Fegyencedzés, Lakatos Péter blogja. Ezen kívül persze nagyon sok van még, én ezeket olvastam anno, és sokat segítettek a motivációban.
  • Figyeld meg az embereket. Nem csak a nagyváros jó terep erre, akár egy vidéki kisváros is tökéletes. Nézd meg, hogy 40-50 körül az emberek mennyire nehezen mozognak. Mennyi gyógyszert szednek. Mennyit panaszkodnak, melyik részük fáj éppen. Nézd meg, mennyire nehezen tudnak biciklire ülni, vagy felszállni a buszra a 30+ súlyfelesleggel. Szimpatikus? Valószínűleg nem. Legyen ez elrettentő példa számodra. Természetesen nem azt mondom, hogy ezeket az embereket le kell nézni, sőt. Az, hogy ők hogyan élnek, az ő dolguk, az ő bajuk. Ne ítélkezz, csak figyeld meg őket, mert ők megmutatják, hogy hova juthatsz te is, ha nem teszel valamit.
  • Kérj tanácsot. Ne félj megkérdezni másokat. Senki se profin kezdte. Nem tudod, hogyan és mit csinálj? Nem tudod, hogyan érdemes futni? Nem tudod, melyik súllyal lenne érdemes dolgozni? Kérdezz!

Összes írásom →

Comments