Be ZEN

Ez most miért történik velem? írta: mudlee - April 13 2014

Már megint lekéstem a buszt! Már megint esik az eső! Miért lopták el az autóm? Miért vágott már át megint valaki? Miért kellett pont neki meghalnia? Miért pont velem történik ez?

Ezek olyan gondolatok, melyek nagyon tudják hátráltatni az embert, és emellett még idegessé és állandóan aggódóvá, negatívvá teszik. Sokáig volt problémám, hogy állandóan ezeket a kérdéseket feszegettem. Ha valami nem úgy történt, ahogy én azt elgondoltam, akkor nem értettem. Ha valami úgy történt, hogy semmi értelmét nem láttam benne, nem értettem. Sokszor nem értettem az adott helyzet okát, értelmét, és ez elszomorított. És persze, sokszor ez idegesített is, aggódtam miatta, mert úgy éreztem, elveszítettem úgymond a kontrollt a dolgok felett. Legalábbis ezt gondoltam.

Olvasmányaim során viszont rájöttem, miért jó, ha ezeket a kérdéseket, problémákat elfelejtem, és helyette egy másik, annál sokkal jobb, mélyebb, és hasznosabb módszert próbálok ki: a elkezdek megfigyelni, és vizsgálni. Elkezdtem ezért megvizsgálni a dolgokat, amik velem történtek, és nem azzal foglalkoztam, hogy ez most mennyire nem jó nekem.

Akik vallásosak, vagy kicsit is spirituálisak, ezeket a dolgokat a karmával magyarázzák, de sokszor ők sem értik igazán (nem azért mondom, mert én annyira profi lennék benne). Itt egyúttal szeretnék egy nagyon jó sorozatot is ajánlani a karmával kapcsolatban (ne aggódjatok, nem valami vallási sorozat, kőkemény vígjáték): My Name is Earl

Miért hagyjuk abba az aggódást, és idegeskedést?

  • Mert negatívvá tesz minket. Minél többet rágódunk valamin (és ez teljesen mindegy, hogy az időjárás, vagy bármi más), egy idő után a rágódás, aggódás a szokásunkká lesz. Azon is aggódni fogunk, ha fű nem olyan irányba és gyorsasággal nő, mint ahogyan mi szeretnénk.
  • Nem konstruktív. Ha leég a házad, akkor miben segít az, hogy ha évekig azon rágódsz, miért hagytad azt a gyertyát ott? Megtörtént, ez van, fel lehet tenni a kérdést: akkor most mihez kezdjünk?
  • Hatással vagy a többiekre. Ha te egy aggódó ember vagy, a gyerekeid is jó eséllyel azzá válnak. És minél több az ilyen ember, annál nehezebb lesz kreatívnak, optimistának, és pozitívnak lenni ebben a világban.
  • Tönkretesszük magunkat. Az indiaiak, tibetiek, amikor meghal valakijük, nem siratják évekig. Persze, az ő vallásuk szerint a halott egy jobb helyre kerül, mint ez a föld, úgymond „kiszabadul”. Ha így gondolunk az egészre, mondhatjuk, hogy nekik „könnyű”, mert a vallásuk része. De azt könnyen beláthatjuk, hogy az éveken keresztüli gyászolás nincs ránk túl jó hatással, és gyakorlatilag semmi haszna nincs. Persze, maga a halál elfogadása az összes ilyen közül a legnehezebb, de érdemes ilyenkor abba is belegondolni, hogy a halottat siratjuk, vagy magunkat? Nem azt sajnáljuk, hogy ő neki már nincs lehetősége ezen a világon lenni, hanem azt, hogy NEKÜNK nincs lehetőségünk már őt a MI társaságunkban tudni. Ez nagyon nehéz téma, és nem is érzem magam 100%-ban felkészültnek az ilyen eseményekre, de próbálom szem előtt tartani, mert nagyon fontosnak érzem ezt a fajta szemléletet a hallállal kapcsolatban. Függetlenül a vallástól, és függetlenül attól, hogy a más haláláról, vagy az én elkövetkezendő halálomról van szó.
  • Időpazarlás. Szokás mondani, hogy olyan kevés időnk van ezen a földön, hát használjuk ki. Ha állandóan a múltbeli eseményeken bánkódunk, ahelyett, hogy a megoldások felé haladnánk, csak az időnket vesztegetjük. Ez akkor a legszemléletesebb talán, amikor lekésünk egy buszt (ezt a példát lentebb majd kifejtem).

Hogyan kezdjünk el vizsgálódni?

Ez a nehezebbik része természetesen. Nem mondom, hogy nekem mindig megy, de törekszem, hogy ezekre nagyon odafigyeljek.

Elsőnek az elhatározást kell magunkban felébreszteni, hogy nem akarjuk megtartani a teljes kontrollt minden esetben. Fel kell ébreszteni az elhatározást, hogy történjék bármi, elfogadjuk, és megpróbáljuk megérteni.
Pár példával megtámogatva összeszedtem, hogy mire érdemes figyelni, miután ez az elhatározás megvan. A példák lehet, hogy egyszerűek, illetve lehet, hogy egyik példa egy másik ponthoz jobban oda illik, de igazából a példák mindegyike minden ponthoz teljesen releváns.

  • Maradj nyugodt. Sokszor lehet olvasni, hogy valaki sikeresen túlélte egy veszélyes helyzetet, mert hihetetlen lélek-jelenléttel sikerült megoldani a azt. Valami hasonló ez is, csak kisebb mértékben kell alkalmazni. Ha valami olyan történik veled, amire nem számítasz, akkor próbálj meg nyugodt maradni, és hideg-vérrel dönteni. Mérd fel a helyzetet, és gondolkozz el azon, hogy a jelenlegi szituációból hogyan tudsz a lehető legjobban kikerülni.
    Példa: a busz előtted megy el, ami pedig nagy baj, mert le fogsz késni egy nagyon fontos tárgyalást. Ahelyett, hogy elkezdenél pánikba esni, maradj nyugodt, és gondold át a helyzetet. Rendben, lekéstem a buszt, először is, hogyan tudom csillapítani a késést? Milyen másik közlekedési eszköz jár itt? Villamos, metró? Esetleg hívjak taxit? Vázold fel a lehetőségeket, és mérlegelj, melyik lehet a legjobb az adott helyzetben. Miután megvan, és folytatod az utad, kezdj el azon gondolkozni, hogyan enyhítsd a szituáció által generált problémákat. Írj egy sms-t, vagy intézz egy telefonhívást, hogy késni fogsz.
  • Ami történt, úgy történt, ahogy annak történnie kellett. Nagyon spirituálisan hangzik, nem? Pedig nem az. Mindennek oka van, szokták mondani. Ez következésképpen azt jelenti, ha történik valami, az okkal történik, tehát nem véletlenül. Mit jelent ez? Azt, hogy a világ egy valaki/valami által meghatározott rend szerint zajlik. Ha ellopják az autód, eltörik a lábad, az nem feltétlen csak azért van, mert rossz helyen parkoltál, vagy rosszul léptél. Persze ezek is okok, de ebben az esetben érdemes ilyenkor elgondolkozni, hogy vajon miért történhetett ez?
    Példa: mentem haza pár hete a munkából, ami általában 3 átszállást jelent (villamos, busz, vonat). Valahova igyekeztem, időre kellett menni. Az egész ott kezdődött, hogy a villamos-vezető bemondta, hogy baleset miatt nem tudunk tovább menni, ezért aki akar, szálljon le. Jobb híján én is ezt tettem, de kezdtem ideges lenni, hogy lekésem a programom. Elkezdtem mérlegelni hát, hogyan lehet a legjobbat kihozni a helyzetből. Meg is találtam: egy másik, 3 utcával lentebb induló villamossal elmegyek az XY térre, utána onnan egy másik busszal a vasútállomásra. Odaértem, de ez a villamos is bemondta egy 3-4 megálló után, hogy sajnos technikai hiba miatt nem közlekedik tovább. Ez volt az a pont, ahol már rég lekéstem a vonatot és egyben a programom is. De ahelyett, hogy azon rágódtam volna, hogy mi lesz, írtam egy sms-t, hogy mi a helyzet, és elkezdtem gondolkozni, hogy vajon miért akarja úgy a világ/Isten/karma/bármi, hogy én ne érjek oda időben? Mi lehet az oka? Talán, ha elérek mindent időben, akkor történhetett volna velem valami? Ki tudja. Választ akkor nem kaptam, de van, hogy megértem, miért történt valami, és az segít azon az úton haladni, hogy elfogadjak mindent, ami velem történik, legyen az rossz, vagy jó.
  • Nem tudsz rajta változtatni. Ha már valami megtörtént, akkor teljesen felesleges azon rágódni, hogy „mi lett volna ha”, vagy „miért is jutottam ide”. Már ott vagy, ahol vagy, ezért nem a múlttal kell foglalkozni, hanem a jelennel. Nem a múltban oldódnak meg a problémák. Fogadd el, hogy ami van, az már megtörtént, és ismerd fel, hogy nincs hatalmadban megváltoztatni. Az elfogadás egy nagyon nehéz, de annál hasznosabb dolog.
    Példa: erre remek példa a halál elfogadása. Nem csak annak az elfogadása, hogy valaki más meghal, hanem annak is, hogy én is megfogok halni. Ez mondjuk nem olyan dolog, hogy tudsz rá „edzeni”, sőt, az ember nem is nagyon akar rá edzeni, de ez egy elkerülhetetlen dolog minden fronton, ezért nem árt, ha beszélünk róla. A nyugati társadalom nagy hibája szerintem, hogy nem beszélünk a halálról, mert az tabu. Pont azért, mert tabu, a halál egy olyan félelmetes dolog, amelyre még csak gondolni sem merünk, ebben a nagyon civilizált világban. Pedig, amikor már a világra jöttünk, akkor el volt döntve, hogy egyszer meg is fogunk halni.
  • Ne aggódj előre a jövőn. Amennyire nincs semmi értelme a múlton rágódni, annyira nincs semmi értelme a jövőn előre aggódni. A keleti bölcsek azt mondják, hogy a múlton felesleges aggódni, mert már nem tudsz rajta változtatni, a jövőn pedig azért felesleges aggódni, mert még nincs itt. A jelen a lényeg, mert a jelen van most, az aktuális pillanat az, ami a jövőre is hatással lehet.
    Példa: holnap lesz életem állás-interjúja. Vajon tudok mindent? Kelleni fogok? Én leszek a legjobb? Hidd el, ha az az állás a te okozatod kell, hogy legyen, akkor az lesz. Kicsit érthetőbben: mint már említettem, mindennek megvan az oka, hogy miért történik, ehhez kapcsolva: annak is megvan az oka, ami történni fog. Hol kereshető ez az ok? A jelenben, amiben éppen élsz. Még egy ok, hogy miért foglalkozz a jelennel, a jövő helyet.
    A jövőt a jelen teremti, az okozat oka a jelenben dől el.

Pillangó-effektus

Van egy nagyon érdekes elmélet, mely körvonalasan megfogalmazva így szól: „egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon.”
Ez egy nagyon érdekes dolog, ezért érdemes kicsit belegondolni. Mi hatással lehet a körülöttem lévő világra, hogy ha én mondjuk, a buszon leejtem a táskámat? Valaki erre felfigyel, és eszébe juttat valamit, ezért mikor hazaér felhívja a barátját, aki ezért lekésik egy találkozót, ami... stb. Még mielőtt elkezdeném a végtelenbe vezetni a történetet, megállok, mert már ennyiből is látszik, hogy csak azzal, hogy én valami nagyon apróságot csináltam, milyen láncolatot indít el az események sorában.
Akit bővebben is érdekel, miről szól pontosan az elmélet, azok itt olvashatnak utána.

Ha Isten teremtette a világot, biztosan nem az volt a legfőbb gondja, hogy számunkra érthetővé tegye.
Albert Einstein

Összes írásom →

Comments