Be ZEN

Ezt neked vettem! írta: mudlee - December 02 2014

Ezt neked vettem, boldog születésnapot!
Boldog karácsonyt, remélem tetszik, amit vettem!
Ó, megjött a mikulás, nézzük, milyen ajándékot rakott a csizmákba!
Ezt ballagásodra vettem!
Te mennyi pénzt gyűjtöttél össze húsvétkor locsolással?
Gondoltam, megleplek, ezért vettem neked valamit!

Kitaláljátok milyen alkalmakkor hangzanak el a fenti mondatok?
Egyre régebb óta érik bennem a gondolat, hogy írjak erről a témáról, ami nem más, mint a fogyasztói társadalom legundorítóbb hozadéka: az ünnepek fogyasztássá konvertálása.

Karácsony van, tehát venni KELL mindenkinek valamit. Születésnapra ajándék KELL. Ballagásra ajándék KELL. A másikat meglepni csak ajándékkal lehet. Ez annyira beleivódott már a mindennapjainkba, hogy pl. nagyot nézne egy mai gyerek, ha a fa alatt nem találna semmit, csak szeretetet, vagy süteményt.
Persze, nem álszenteskedek, én is ugyanígy néztem volna gyerekként a szüleimre, ha üres fával vártak volna. Azt sem mondom, hogy gyerekként nem volt izgalmas várni a Mikulást, és írni neki levelet.
Ez nem egy ma kezdődött folyamat. Az emberek régen elfelejtették, hogy miről szól a Karácsony, vagy a Húsvét.
Amúgy, te vettél már ajándékot?

Ezzel sokan egyet értenek, ami egynek nem rossz, de amikor felmerül a kérdés, hogy „és a gyerekkel mi lesz?”, arra a válasz általában az, hogy ő még ezt nem értheti, ezért neki kell ajándék. Mert kinézik a suliból, kinézik a barátai, meg neki is kell ez a gyerekkori élmény, meg... mert akkor mi rosszul éreznénk magunkat. Már gyerekkorban elkezdődik az átformálása az embernek egy fogyasztó-robottá.
Itt egy jobb esetnek mondható el az, ha valaki tényleg azért vesz valakinek valamit, mert szeretné boldogabbá tenni, és oda is figyel arra, hogy mit vesz, de feltenném a kérdést: az anyagi javaktól valóban boldogabb lehet valaki? Nem pillanatnyi-e az öröm, amit a másik érez? Ha az is, kell-e ezt ünnephez kötni?

Ajándék = öröm?

Miért van az, hogy manapság úgy gondoljuk, hogy valakinek úgy lehet csak örömet szerezni, ha vásárlunk valamit? Nem magával az adással van bajom, sőt. A Biblia is arra buzdít minket, hogy adakozzunk a szegényeknek és az arra rászorulóknak. A gond azzal van, hogy manapság az adás félre van értelmezve, és egyenlővé vált a vásárlással.
Viszont azt mondom, nem csak újonnan vásárolt dolgokat lehet adni, hanem: lehet adni mondjuk egy meglepetés vacsorát; egy együtt töltött programot; meglepetés sütit lehet sütni; vagy lehet valami igazán személyeset készíteni saját kézzel is.
Elnézést, de nem fogadom el kifogásnak, hogy „nincs erre időm” vagy „nem tudok ilyeneket készíteni”.

Fekete péntek, mint új ünnep?

Amerikában sok jó dolgot kitalálnak, de az, hogy ünnepet kreáljanak a vásárlásból, az nonszensz. Persze, az emberek örülnek, mert minden olcsóbb. Azt viszont elfelejtik, hogy az esetek többségében olyan dolgokat vesznek meg ilyenkor, amire semmi szükségük nincs.
Van egy ismerősöm, akinek pl. az a filozófiája, hogy minden, ami ingyen van, az neki kell. Csak azért, mert ingyen van. Neki ajánlom a cikk végén lévő idézetet.

Neked veszem ajándékba, vagy magamnak az érzésért?

Másik közhely, hogy a karácsonyi ajándékozásban a másikat ajándékozzuk meg. Jobb esetben ez valóban így van, a másiknak szeretnénk örömet szerezni. Rosszabb esetben bele sem gondolunk abba, hogy az, hogy a másik örül majd az ajándéknak, csupán egy marginális extra dolog, mert a lényeg az, hogy ÉN ajándékot vettem neki. Sokszor azért próbálunk olyan tökéletes ajándékot keresni, mert nem a másikat szeretnénk minél tökéletesebb ajándékkal meglepni, hanem azt szeretnénk, hogy magunkat jól érezzük, mert jó ajándékot vettünk. Ez sokszor csak tudat alatt dől el, mi magunk észre sem vesszük, ha csak tudatosan nem végzünk egy kis önelemzést.

Na és akkor mit csináljak? - adódik a kérdés. A felnőtteknél szerintem viszonylag evidens, ők talán megértik, hogy mi a baj ezzel az egésszel. A gyerekek kapcsán én még nem találtam jó megoldást, azon kívül, hogy le kell ülni vele, és megbeszélni. De mit mond az ember egy 3 éves gyereknek, aki várja tőle az ajándékot? Mondjuk... valóban ő várja, vagy csak a szülei?

A pénz nem létezik a 24. században. Az anyagi javak felhalmozása immár nem célja az életünknek. Azon dolgozunk, hogy magunkat és a társadalmunkat jobbá fejlesszük.
Jean-Luc Picard kapitány magyarázza egy 21. századi nőnek, hogy mi a különbség a jövő gazdasága, és a jelenlegi között. - Star Trek: Kapcsolatfelvétel

Összes írásom →

Comments