Be ZEN

Facebook írta: mudlee - January 09 2014

Nagyon régóta érik ez az írás, több okból kifolyólag. Végül egyik kedves barátom küldött egy cikket a minap, melyet jelzésnek vettem, így most megírom. Biztos lesz ember, akinek nem tetszik, mivel eléggé megosztó a téma, de ez nem baj.
Én csak azt kérem, állj nyitottan a dolgokhoz, és próbáld megvizsgálni olyan szemszögből is az egészet, ahogyan én írom. Nem vitát akarok generálni, csak nézőpont-felülvizsgálást.

Anno - Facebook & iwiw. - bevezető

Az egész még valamikor 2005 magasságában kezdődött. Valaki szólt, hogy van ez az iwiw oldal, melyen be lehet egymást ismerősnek jelölni, meg lehet egymás képeit nézni, stb.
Miről szólt (legalábbis számomra)? Bejelöltem az összes főiskolai ismerősöm (mert, ha nem, akkor számon lettem kérve), az összes családtagomat, az összes gyerekkori ismerősömet.

Nekem alapvetően két dolog miatt volt nagyon izgalmas az egész:
  • Megnézegethettem, mi újság a régi barátokkal, mennyit változtak.
  • A családtagokkal, ismerősökkel könnyű volt fotót megosztani. „Nagyon jó volt a Balatonon, nézzétek meg a fotókat iwiw-en!”

Jó érzés volt, hogy megnézhetem, mire jutottak a régi barátok, mennyit változtak, mi történik éppen velük.
Aztán elindult a romlás. Szerintem akkor, amikor az eleinte korlátozott meghívókat eltörölték, és megnyitották mindenki számára a lehetőséget. Megjelentek a kamu profilok. Megjelentek a versengések, kinek van több ismerőse. Sokan már társkeresőre használták, hiszen nagyon jól lehetett szűrni, ha kerestél valakit. Majd elérkeztünk oda, hogy ha egy társaságban valaki megemlített egy ismeretlen nevet, akkor az első reakció az volt: „nézzük meg iwiw-en!” Még mielőtt az ember bármiféle kontaktusba került volna velünk, nekünk már kész véleményünk volt róla a fotói, és az írásai alapján.

És akkor 2007 magasságában elérkezett a facebook. Már Amerikában rég betört a köztudatba, Magyarországon még csak éppen, mivel ők is eleinte csak korlátozott számban engedtek be embereket, illetve csak angolul volt elérhető. Majd nagyjából ugyanaz a folyamat ment végbe, mint az iwiw-en, az előző bekezdésben, viszont jóval tovább terebélyesedett az egész.

A jelen

Mi van most?
Lassan a világ minden, internettel rendelkező személyének van facebook hozzáférése. Legalább egy. A magára adó cégeknek, csoportoknak szintén. A facebook korunk TV-je.
Az emberek hozzászoktak, hogy a facebookkal kelnek, és azzal fekszenek. Ezt mellesleg függőségnek hívják, akármilyen nehéz is ezt beismerni. Alkoholistának is azt nevezik, aki nem sokat iszik, hanem rendszeresen teszi azt (köszönöm ezt a meglátást András!). Nem az a facebook-függő, aki hetente 4 órát nézegeti.

A tartalom

Miről szól jelenleg a facebook?
  • Üzenetküldés. Ma már a telefon-szolgáltatók is úgy adnak el sok telefont, hogy ingyen lehet rajta facebook-ozni. Sokan ezt használják SMS, email és telefon helyett.
  • Fényképek, videók megosztása. Milyen volt egy buli tegnap, hol voltunk nyaralni, stb.
  • Gondolatok megosztása. Amolyan blog. Erről majd később.
  • Tartalom megosztása. Cikkek, képek, hírek megosztása ismerőseinkkel. Erről szintén később.
  • Közösségek. Mindenféle közösségek szerveződnek, ahol tematikusan tudnak az emberek hasonló érdeklődésű embereket találni.
  • Demokrácia. Majdnem bárki, majdnem bármit leírhat.
  • Reklámozás. Ahogy én is teszem, megosztom például az írásaim.

Mi ebben a jó?

Ingyenesen tudod a kapcsolatot tartani azzal, akivel akarod. Könnyen tudsz fotókat, híreket, vagy bármit megosztani, egyszerre több emberrel. Bármit leírhatsz, nehezen cenzúrázható. Ez egyes esetekben nagyon hasznos, lásd Egyiptom. Ráadásul az ilyen jellegű esetekben sokkal nagyobb szerepet kap a közösség. Ha a facebook csak a közösségekről szólna, szerintem akkor lenne a legnagyobb értéke, mert az tényleg az.

Mi ezzel a baj?

A fentiek után adódik a kérdés, hogy miért lenne baj? Pedig jóval több van, mint gondolnánk, igazából azt sem tudom, hol kezdjem.

A kapcsolattartás mennyire elfelszínesedik. Azt hisszük, hogy, ha egy ismerőssel beszélünk facebook-on, akkor ő vele tartjuk a kapcsolatot. Ez nem igaz. Nem látjuk az arcát. Nem látjuk a mimikáját. Nem halljuk. A karakterekből nehezen jön át, mit gondol éppen. Nekem nagyapám mondta mindig, hogy ha valamit akarok, menjek haza és mondjam el, de őt ne hívjam fel telefonon. Sajnos, azóta szegény rájött, hogy az utóbbi működik most csak, de beismerem, neki van igaza.
Ezzel nagyon sokan nem értenek egyet, mert azt mondják, hogy más módon nem tudnák a kapcsolatot tartani. Ez sem igaz. Facebook előtt, de akár az internet előtt mi volt? Telefon. És az előtt? Levelezés. Nekem még a fejemben van az élmény, ahogy tini koromban leveleztem sok mindenkivel, és minden nap izgatottan vártam a postást, van-e új levél. Gyakorlatilag ez is függőség volt a maga szintjén, de a forma jóval emberközelibb volt (mégis csak valaki kézzel megírta azt a levelet).

A tartalom megosztása igazából már nem a tartalomról szól. Akkor lennék a legjobb most, ha azt írtam volna, hogy érték megosztása. De sajnos az nincs, vagy nagyon kevés.
Most, hogy hetente csak egyszer nyithatom meg a facebook-ot, érdekes felismerésre tettem szert. Megnyitottam, nagyjából 1 perc alatt végig pörgettem azt a sok oldalt, ami új, és bezártam. Semmilyen olyan információ nem jött szembe, amelynek értéke lett volna számomra. XY éppen szarul érzi magát. XY ezt, vagy azt evett. 28 olyan kép, melyen valami vicces szöveg van, rosszabb esetben valami hatalmas okosság. A legtöbb érték, amivel találkoztam, az a pár kép a keresztfiamról. És ez mondjuk tényleg az. Minden más felesleges információ. Nem értéket osztanak meg az emberek, hanem szemetet. Nem a minőség a lényeg, hanem a mennyiség.
Például ott van Tibiatya, amin (sajnos) én is nevetek. Nevetek, mert viccesek a szövegei, például: „a feles a gyengék decije”. De egy nagyon fontos dolgot elfelejtek(ünk) közben. Ez valahol mélyen egy nagyon szomorú képet bagatellizál el. Az alkoholizmust. Akit ez nem érint, és nem élt vidéken, az nem tudja, miről beszélek. De én első kézből tudom mondani, hogy ez, ha benne vagy valamilyen szinten (te, családtag, barát), akkor már egyáltalán nem lesz vicces, inkább szomorú. Nem vicces, ha valaki minden nap reggel 7-kor már nincs beszámítható állapotban. De ez csak egy példa, sok ilyen van még.

Függővé tesz, mert naponta többször megnyitja az ember (ahogy én is tettem), hiába nincs új esemény, akkor is megnézi, elolvassa még egyszer ugyanazt a szánalmasan vicces képet.
Ha belegondolnánk, mennyi értékes időt visz el nap mint nap, hogy megnyitjuk ezt az oldalt, és értelmetlen beszélgetéseket folytatunk értelmetlen képek/bejegyzések alatt, nagyon meglepődnénk. Mennyi hasznos dolgot lehetne csinálni ennyi idő alatt! Mennyi valódi értéket lehetne teremteni ennyi idő alatt! Mi lenne, ha a valódi barátainkat személyesen felkeresnénk, és mondjuk személyesen mutatnánk meg neki a nyaralásról készült képeket? Ha nem lehet, miért nem hívjuk fel, hogy legalább a hangját halljuk? Vagy, mivel a technológia már bőven lehetővé teszi, miért nem videó-telefonálunk?

Mi lesz, ha kilépsz?

Nem mondom, hogy tedd. Mindenkinek a saját belátása, mit és mikor tesz. Pusztán elmélkedem, és megpróbálom végre tudatosan összeszedni, miért lenne jobb a számomra is. Sokszor megpróbáltam már kilépni, de végül csak az lett a megoldás, hogy leredukáltam az ismerőseim számát. Persze a tartalom attól függetlenül olyan, amilyen, maximum kevesebb. A legjobb megoldás eddig az, amit most csinálok, hogy kipróbálom, milyen, ha hetente csak egyszer nyithatom meg. Olyan, hogy rájöttem, nincs is rá szükségem.

Nagyon fontos, hogy amikor a lenti pontokat olvasod, próbáld magad a facebook és iwiw előtti időkbe helyezni, akkor hogy csináltad?

  • Sok emberrel meg fog szakadni a kapcsolat. De baj ez? Akivel igazán fontos a kapcsolat, azzal találkozol, felhívod, vagy ha más nem, írsz neki egy levelet. Az az érzésem, hogy sok olyan baráttal, akivel jelenleg facebook-on beszélgetsz sokat, majd személyesen találkoztok, nagyon megváltozna a személyes kapcsolat. Szerintem sokkal tartalmasabbak lennének a találkozások! Vagy éppen kiderülne, hogy eddig csak a facebook-on felszedett információk(??) voltak a beszélgetés alapjai. Az meg nem barátság.
  • Rengeteg időd felszabadul, mely időt nagyon sok más hasznos dologgal el tudod tölteni.
  • Elkezdhetsz koncentrálni az igényes tartalomra. Te magad szedheted össze, mit olvasol, nem mások mondják meg, mit kellene olvasnod (timeline).
  • Lehet, hogy sok olyan dolgot nem találsz meg, amit amúgy a facebook-on találtál, de ha belegondolsz, eddig minden, amire tényleg szükséged volt, valahogy elért, nem? Így, vagy úgy, de megtalált az a valami egy idő után. Ha szemfüles olvasó vagy, akkor talán tudod, hogy például a TaijiZen is a facebook-on jött velem szembe. Ez igaz, de ha nem lenne facebook, akkor Jet Li blogját kezdtem volna el olvasni. Mert az is van neki! Az információ eljutott volna hozzám.
  • Nehezebb lesz tartalmat megosztanod. De gondolj bele: tartalmat, azaz értéket osztasz meg? Nézd vissza a posztjaidat. Vizsgáld meg egyesével. Hasznos információ ez valakinek? Jobb lett ettől valakinek az élete? Az a kép, amit megosztottál, szerinted az megváltoztat bármit is? Vannak esetek, amikor igen. És bárcsak ilyen lenne. De sajnos javarészt nem ilyen van.
  • Nehezebb lesz reklámozni. Mivel manapság mindenki csak a facebook-ot nézi, igen, nehezebb lesz. De az érték, az igazi tartalom el fog jutni az emberekhez. Hogy őszinte legyek, van egy barátom, aki egy szolgáltatását reklámozza itt, és nagyon büszke is rá (és én is Peti!), hogy milyen sikeres. Bevallom, erre valóban a facebook jelenleg a legjobb. Hiszen, ahogy fentebb írtam, ez a korunk TV-je. De például ennek a blognak az esetében is, csak egy extra. Aki akarja, úgy is követni fogja, vagy RSS-en, vagy megkér, hogy írjak neki egy emailt, ha új posztot rakok ki (jelenleg is van egy ilyen lista). Viszont, itt most nem az ilyen jellegű facebook használásról akartam írni, hanem a személyesről, amikor nem üzleti érdek van mögötte.

Na, és én akkor kilépek?

Igen, ez lesz az utolsó poszt, melyet megosztok.

Összes írásom →

Comments