Be ZEN

Megvegyem, vagy ne? írta: mudlee - April 25 2015

Agbogbloshie, Ghána fővárosának egy nyomornegyede
Agbogbloshie, Ghána fővárosának egy nyomornegyede

Sokszor, sokféleképpen és sok helyen esett már szó róla, hogy manapság a világban az anyagi felhalmozás mennyire általánossá válik. Az emberek egyre másra vásárolják össze a feleslegesnél feleslegesebb dolgokat. Évente (lassan félévente) cserélik a már nem trendi dolgaikat, mint például a megunt mobiltelefont, tévét, stb. A plázák fuldokolnak a tömegtől, a fekete péntek ünneppé emelkedik.

Mi a baj ezzel?

Az alábbiakban 9 pontban összeszedem, mit gondolok én arról, miért jobb, ha minél kevesebb tulajdonod van, és nem vásárolsz sokat.

  • Minél több mindenünk van, annál több problémánk lesz. Bármilyen furcsa, ha veszel egy új tévét, azzal új, potenciális problémákat is magadra veszel. Például megjelennek mindenféle félelmek. Félsz, hogy elveszted, félsz, hogy baja lesz, vagy egy tévé esetében elkezdesz aggódni azon, hogy lemaradsz egy műsorról, amit eddig nem is néztél.
  • Elfelejtünk igazán élni. Heti 5 alkalommal, napi 8 órát gürizünk. Rosszabb esetben valami olyanért, amit mi nem szeretünk, nem a mi álmunk. Mindezt miért? Hogy aztán a hónap végén egy új telefont vegyünk belőle. Az életünket, az időnket beváltjuk pár eldobható vacakra.
  • Minél több mindent vásárolunk, annál többet akarunk a jövőben. Minél többet akarunk, annál többet kell dolgoznunk. Ez egy ördögi kör, de manapság úgy hívják: életszínvonal-emelkedés.
  • Bármikor elveszíthetjük mindenünket, aminek a megszerzésére az életünk jelentős részét áldoztuk. Ellopják, vagy egy háború által szimplán csak elveszik. Erre nem egy példát láthattunk már a múltban. Egy dolog van - még -, amit nem vehetnek el, ez pedig a tudás. Amit megtanulsz, senki nem veheti el tőled. Mégis, ahelyett, hogy valami olyanra költenénk a pénzünket - ha már mindenáron költjük -, ami tanulás, inkább vackokat vásárolunk.
  • Minél több dolog van a tulajdonunkban, annál kötöttebbek vagyunk. El akarsz utazni két hétre - netán egy évre - valahova? Nos, ha saját házad van, ez nem fog működni. Ha sok cuccod van, sok pénzbe fog kerülni mindent magaddal vinni. Minél több a tulajdon, annál jobban helyhez vagy kötve.
  • Minél többet vásárolunk, annál jobban hozzájárulunk a bolygónk pusztulásához. Ezt szerintem nem nehéz belátni. Minden egyes új, felesleges dolog egy szög a Föld koporsójába! Miért? Mert mindenki úgy gondolja, hogy neki erre szüksége van, és senkit nem érdekel az összkép.
  • Minél több kütyüd van, annál kevesebb vagy te. Ha minden kütyüt elvennénk tőled, eltalálnál oda, ahova menni szeretnél? Megjegyeznél-e mindent? Hány telefonszámot tudsz fejből? Lassan a valagunkat is valami okos wc fogja kitörölni. Az újabb generációk igaz, hogy egyre gyorsabban tanulnak, és egyre okosabbak bizonyos dolgokban, viszont közben olyan alapvető képességüket vesztik el, mint például a személyes kommunikáció.
  • Minél több tulajdonod van, annál nehezebb rendet tartani. Márpedig, ha nem tudsz rendet tartani magad körül, akkor hogy akarsz rendet tartani belül, magadban? Nem mondom, hogy belső rend nem lehetséges külső nélkül, de lényegesen nehezebb.
  • A keleti vallások azt mondják, hogy amikor az ember meghal, amire éppen akkor gondol, az jelentősen meghatározza, miként kezdi a következő életét. Ezért - is - mantráznak annyit keleten, hogy a haláluk pillanatában is tudjanak valami magasztosabbra gondolni, hogy ezáltal előrébb lépjenek. Hogy ebből mi igaz, nyilván nem tudom, de teljesen logikusnak hangzik, hogy ha létezik ilyen, akkor nem a legjobb ötlet az utolsó pillanatban egy új, iPhone 6-ra gondolni.

Mit teszek én?

Én is a része vagyok ennek, ugyanúgy mint bárki más. Néha, amikor kicsit tudatosabb vagyok, akkor az alábbi dolgokra próbálok meg odafigyelni.

  • Amikor megtetszik valami, és szeretném megvenni (saját példa: társasjáték, csillagászati eszköz, stb.), akkor meggyőzöm magam, hogy elhalasztom a vásárlást a következő hónapra, hogy kiderüljön, valóban kell-e az a valami, vagy csak pillanatnyi fellángolás-e az egész.
    Ha akkor úgy érzem, hogy kell, akkor megpróbálom még egyszer elhalasztani. Ha 2-3 hónap után is ott a vágy, hogy kell egy ilyen, akkor általában megveszem, de azért próbálom tovább halogatni.
  • Amit nem használok legalább egy éve, azt eladom - kivétel a könyvek. Eladom, mert csak a helyet foglalja, és csak azért van meg, mert az egóm szép emlékekkel köt ahhoz a tárgyhoz, de lényegében semmi értelme, hogy a tulajdonomban legyen. Sokak egója ez ellen a „majd egyszer jó lesz még ez!” kijelentéssel védekezik, de én ebben nem hiszek. Sokszor jó, ha valami félre van rakva, de az esetek többségében szerintem csak önáltatás. Persze, amikor aztán mégis előjön akkor ez a szituáció, akkor rendszerint megkapom: „én megmondtam!”.
  • Inkább spórolok egy drágább (nem feltétlen kell, hogy drágább legyen), de tartósabb dologra, ami tovább bírja. Nem szeretem, ha valamit évente kell cserélni, legyen az háztartási cikk, vagy ruha.
  • Próbálok addig használni valamit, amíg csak lehet. Főleg a ruhákat. Ez nem azt jelenti, hogy rongyos ruhákban járok, de nem veszek évente új pólókat és nadrágokat. Hordom addig, amíg javítható, utána befogom őket takarítós rongynak.
    Műszaki cikkeknél nehezebb a helyzet, mivel eléggé szakmámba vág (viszonylag naprakésznek kell lennem), de igyekszem itt is kötni az ebet a karóhoz. Pl. most egy 2011-es iPhone 4S-em telefonom van, ami jócskán elavultnak számít, és szerintem pár év és használhatatlan lesz, de amíg lehet, használom (utána meg el fogok gondolkozni azon, hogy egy olyan telefont vegyek, ami nem avul el ilyen hamar - „buta” telefont).
  • Nem vásárlok sok ruhát. Rájöttem, hogy nem kell, hogy érdekeljen, hogy mások mit gondolnak, hogy mennyi ruhám van. Nincs sok nadrágom, amit hordok, pólóm sem. Azok tiszták és frissek, viszont teljesen feleslegesnek tartom, hogy egy embernek egy heti ruhánál több váltása legyen. Igen, kevésbé vagyok változatos, de valamit valamiért.
  • Mikor boltban jövök-megyek, engem is elragadnak a vágyak, hogy milyen jó lenne valamit megvenni. Ilyenkor mindig felteszem a kérdést magamnak, hogy valóban kell-e ez nekem? Példa: tényleg kell nekem egy új játék? Ami van, azokkal játszok annyit, hogy már nem elég? Tényleg szükségem van erre, vagy arra, vagy csak megtetszett?

Nyilván sokan nem értenek egyet velem, és sokak szerint csak túlságosan rágörcsölök erre az egész témára, de az a véleményem, hogy a fogyasztói társadalom a jelenlegi formában hosszútávon halálra van ítélve, a civilizációnkkal együtt. Lehet erre legyinteni, és nem foglalkozni vele, de a tények attól tények. Hihetjük azt, hogy mi ennek nem vagyunk a részesei, az okozói, de elég csak megnézni, egy lomtalanításkor mennyi felesleges dolgot rakunk ki.
Kíváncsi leszek, hogy unokáink is legyinteni fognak-e ezekre a dolgokra.

Amit birtokolsz, az birtokba vesz.
Harcosok Klubja c. film

Összes írásom →

Comments