Be ZEN

Figyelj másokra írta: mudlee - April 07 2014

A mai ember, főleg a nagyvárosokban, egyre inkább érzéketlen, közömbös lesz. Mindennel, és mindenkivel szemben. Ennek csak a csúcsa, amikor a hírekben olyanokat olvashatunk, hogy XY meghalt az utca közepén, mert hiába ment el mellette 100 ember egy perc alatt, senki se nézte meg, mi baja, csak átlépte. Mert biztos részeg, mert biztos drogos.
Ez inkább nagyvárosokban fordulhat elő, de bizonyos, erre hajazó viselkedés-formákkal már vidéken is találkozni lehet. Régen egy pszichológustól azt hallottam, hogy ez azért van, mert vidéken kisebb a közösség, így az emberek jobban vigyáznak egymásra, törődnek egymással civilizációs okokból kifolyólag. Minél hígabb, nagyobb egy közösség, annál jobban elfelszínesednek a kapcsolatok, illetve a másik iránti közömbösség egyre jobban megnő.
Persze, azért aki egy kicsit értelmes, nem tud elmenni egy földön fekvő ember mellett, vagy nem tud nem segíteni. Viszont az, hogy másokra figyeljünk, nem csak ebből áll. Ahogy idősödik (haha), és művelődik (haha) az ember, egyre több dolgot tanul meg, és értékel át.

Pár olyan dologra szeretném most felhívni a figyelmet, amelyeket én már felismertem, és próbálok a lehető legjobban kezelni, vagy javulást elérni benne. Közel sem vagyok bennük profi, de igyekszem! Jó része ezeknek a társalgással foglalkozik, de azért akad benne más eset is. Ha neked ezek már mennek, akkor gratulálok! :)

  • Amikor beszélgetsz valakivel, vagy valaki mond neked valamit, nézz rá. Sokszor írtam már, hogy a szemkontaktus nagyon fontos. Ha nem nézel a másik szemébe beszélgetés közben, akkor az azt jelenti, hogy nem is rá figyelsz, nem a mondanivalójára koncentrálsz. Igazából teljesen feleslegesen beszél hozzád az illető. A mindennapi életben nem olyan feltűnő ez, de ha egy randin a társad épp a mobilját nyomkodja, vagy kifele kacsintgat az ablakon, akkor már egyből kiveri az ember szemét. Ugyanez történik a mindennapi életben is, csak kevesebb téttel. Én azt vallom, hogy ha valakire nem tudsz éppen figyelni, mondd meg neki, hogy legyen szíves, és várjon pár percet, aztán megkapja a figyelmed.
  • Várd meg, amíg a másik befejezi a mondanivalóját. Persze, sok esetben ez nehéz, főleg, ha az illető egy dumagép :) Ami fontos, hogy amikor beszélgettek egy témáról, akkor ne azon járjon az agyad, hogy te mit fogsz mondani, és ne keresd a lyukakat a beszélgetésben, hogy gyorsan oda is tűzhesd. Természetesen eszébe jutnak dolgok az embernek a beszélgetés közben, és lehet, hogy mire a másik abbahagyja, addig azok a gondolatok feledésbe merülnek. Valószínűleg pont ezért van az, hogy ellenállhatatlan késztetést érzel arra, hogy gyorsan elmondd, amit akarsz, mielőtt elfelejtenéd. Csináld azt, hogy jelezd a partnerednek, hogy XY eszedbe jutott, majd ne felejtsetek már el visszatérni rá, ha befejezte a mondanivalóját. Ha van nálad papír, akkor írd fel. Esetleg tornáztasd a memóriád, és akkor nem fogod elfelejteni.
  • Ha egy témában benne vagy, ne válts a közepén egy másikra. „Honnan is indult ez a beszélgetés, miről is beszéltünk?” Ismerős, nem? Ezt a hibát nem nehéz elkövetni, mert nem lehet egzakt meghatározni, meddig is tart egy téma a beszélgetésben. De azért amikor a partnered épp a mondat közepében jár az X témában, akkor ne szakítsd félbe valami Y-ra vonatkozó dologgal.
  • Amikor az utcán mész, figyelj az emberekre. Ezt persze nem lehet úgy, ha rohansz. Menj hát lassan. Ha más nem, akkor sok olyan érdekes dolgot fogsz észrevenni, amit eddig nem láttál meg, mert az emberek tömegével együtt áramlottál te is. Figyeld embertársaid, mert ők is ugyanúgy emberek, mint te. Ők is lehetnek betegek, lehetnek rossz kedvűek, lehetnek boldogak, vagy bármi, ami te is. Ők nem egy személytelen massza, amin keresztül kell magad verekedni minden nap. Igaz, ha nagyvárosban laksz, keveset ismersz közülük, de gondolj bele: jelenlegi párodat, munkatársad ismerted, mielőtt kapcsolatba kerültetek? Valószínűleg nem. Ő is csak egy elem volt a masszában. És most láthatod, ő is egy érző lény, mint te. Hidd el, az utcán a többiek - akiket most masszának titulálsz -, szintén azok.
  • Légy figyelmes, és kedves, amikor ismeretlen emberrel beszélgetsz. Sok embernél látom, hogy ha egy ismeretlen szól hozzá, akkor úgy viselkedik, mintha egy kővel beszélne. Szoktam még olyat is tapasztalni, hogy nem tudják, mit akarok, ezért bizalmatlanok, és fel vannak háborodva, hogy megszólítottam őket. Te ne legyél ilyen. Ha megszólítanak, légy kedves, és válaszolj ugyanúgy, mintha a régóta ismert szomszédodnak válaszolnál. Rengetegszer tapasztalom, hogy ha bármilyen okból kifolyólag beszélgetésbe elegyedek egy ismeretlennel, és az mogorva, tartózkodó, akkor ha én kicsit személyesre veszem a hangnemet, és jókedvűen, lazán próbálom folytatni a társalgást, akkor ő is megnyílik pillanatokon belül, és onnantól fogva abszolút normális beszélgető partner lesz.
  • Vedd figyelembe mások véleményét. Általában azt valljuk a legjobbnak, amit mi gondolunk. Én legalábbis sokáig így voltam vele, de most már próbálom magam mindig megkérdőjelezni. Valószínűleg nem csak én vagyok vele így. Sőt, sokan vagyunk úgy, hogy azt gondoljuk, odafigyelünk a másik véleményére, holott egyáltalán nem. Ez tökéletesen kivetíthető a közlekedésre, a társalgásra, vagy bármire, amikor kapcsolatba kerülsz egy másik emberrel. Pl. ha bevág eléd egy autós, akkor ideges vagy, hogy miért nem volt jó neki mögötted, hova siet, ugye? Ő meg úgy gondolja, hogy miért totyogsz előtte, amikor itt 50-el lehet menni. Kinek van igaza? Esete válogatja. De nagyon fontos, hogy megértsd, mindenkinek van véleménye. Ugyan a szeretet kapcsán, de Müller Péter egyszer azt mondta, hogy nem te tudod megmondani, hogy szerelmes-e vagy valakibe, hanem az, akibe szerelmes vagy.
  • Ne gondolj másra se irigyen, se lenézően. „Micsoda BMW-je van annak a rohadéknak, biztos megdolgozott érte...”, „Na, már megint itt az a nyomorék csöves!”. Persze, nem mindig ilyen radikálisak a gondolatok, de ezeknek az enyhébb formája nagyon sűrűn felmerül az emberben. Gondolj ilyenkor arra, hogy lövésed sincs, hogy az az ember hogy került oda, ahova. Lehet, hogy kisemmizték, megverték, és ezért ül a híd alatt. Lehet, hogy kőkeményen dolgozott egész eddigi életében, és azért tehette meg, hogy ilyen drága autója legyen. Ki tudja? Vannak kivételek, persze, de ez nem jelenti azt, hogy ezeket az embereket bármi módon is az előítéletünkkel kellene sújtani. Hidd el, mindenkinek megvan a saját baja, problémája, élete. Foglalkozz a sajátoddal, hagyd meg másoknak, hogy saját magukat megítéljék. Foghatod a karmára, Istenre, a véletlenre, mindegy, de az az egy biztos, hogy neked nincs jogod mások felett ítéletet mondani.
  • Ne vetítsd ki a saját problémáid másokra. Ez kicsit bonyolultabb téma, és nekem például ebben kell a legtöbbet fejlődni. Azt mondják a pszichológusok, hogy a másikban azt nem szeretjük, amit saját magunkban nem szeretünk. Nehéz ezt így elsőre megérteni, de próbáld meg megfigyelni, hogy ha mondjuk az utcán téged nagyon idegesít, hogy az emberek mennyire figyelmetlenek, hogyan viselkednek, akkor próbáld megkeresni magadban, hogy miért is zavar ez téged. Ennél a példánál egyszerű a válasz: mert képtelen vagy nyugodt maradni, és nem másokkal foglalkozni. Nagyon sok esetben ez közel sem ennyire evidens. Ezen gondolkozni kell, és ha sikerül felismerni a problémát, akkor onnantól fogva lehet vele dolgozni. A lényeg, hogy figyeld meg a gondolataid, figyeld meg az érzéseid, és merengj rajtuk egy kicsit!
  • Figyelj magadra! Hülyén hangozhat így, a címhez képest megfordítva, de nagyon hasznos tud lenni. Például, figyeld meg magad, amikor mondjuk vezetsz, és már megint valami számodra nem megfelelő történik. Figyeld meg magad, ha valaki már megint olyat mond, ami neked nem tetszik. Ideges leszel? Haragos? Esetleg nem is foglalkozol vele? Teljesen hidegen hagy? Ismerd meg az érzéseid, mert ezen keresztül az adott helyzetet is tisztábban fogod látni. Ezáltal pedig egyre jobban fogod tudni kelezni is. Mellesleg a tisztán látás, és a jelen pillanatban létezés egy külön írást is megérdemelne :) (jegyzet magamnak). Egy példa erre is, szemléltetésképpen: veszekedsz a pároddal. Figyeld meg magad. Miért kiabálsz? Miért mondod azt, amit? Nem lehet, hogy csak megint nem vetted figyelembe az ő szokásait, az ő igényeit? Esetleg most valóban ő a ludas? Mire ezeket végig gondolod, le is nyugszol, mert nincs időd a haragodat gerjeszteni. Tisztán látod a helyzetet. Ha egy társaságban legalább egy valaki tisztán látja a helyzetet, és ennek hangot is ad, érthető formában, akkor a társaság is tisztán (legalábbis tisztábban) fogja látni az adott szituációt. Sokszor ezek az emberek a kulcsemberek. Miközben azon fáradozol, hogy megtanulj másokra figyelni, ne felejtsd ki magadat sem!

Sok minden lehet ezeken kívül, amivel érdemes foglalkozni, de ezek olyan általános dolgok, amelyeket szerintem mindenképp érdemes megvizsgálni, illetve megfigyelni. Akinek van még saját, hasonló tapasztalása, és tanácsa, nyugodtan írja le a hozzászólásoknál! :)

Ha rajtad kívül álló dolgok bántanak, nem ők zavarnak téged, hanem a saját, róluk alkotott ítéleted. És neked hatalmadban áll, hogy akár most rögtön kitöröld ezt az ítéletet.
Marcus Aurelius

Összes írásom →

Comments