Be ZEN

Kegyetlen valóság írta: mudlee - May 23 2014

Emlékeztek arra a jelenetre a Mátrixban, amikor Moropheus elmagyarázza Neo-nak, hogy a gépek miként használják fel az embereket energia pótlásra? Mikor Morpheus az embert egy puszta elemhez hasonlítja?
Aki nem: a Mátrixban a gépek a távoli jövőben az emberekből nyerik az energiát. Egy idő után már nem várják meg, hogy új ember szülessen, hanem termesztik őket, majd leszüretelik, mint a szőlőt. Morpheus az embereket egy egyszerű elemhez hasonlítja. Ez lesz belőled: duracell_matrixJoggal borzad el az ember, hogy mennyire undorító ez, ahogy a csodálatos emberi testet egy elemként hasznosítják. Joggal kezdünk el tudat alatt félni egy kicsit, hogy mennyire borzasztó lehet egy ilyen élet, és őszintén reméljük, hogy soha ne következzen be.

És mi a legborzasztóbb ebben az egészben (ha lehet ennél valami rosszabb)? Hogy míg az emberekből kinyerik az energiát, a gépek egy Mátrix-al elfedik az emberek elől az igazi világot, hogy ők csak egy elemként funkcionáló húsdarabok. Elhitetik velük, hogy az élet a legnagyobb rendben van.

És akkor a kegyetlen valóság

Valamelyik nap jött velem szembe az alábbi cikk: Second Livestock
Angolul nem tudóknak, magyarul az origón találtam meg.

Összegezve a cikket, arról van szó, hogy egy okos ember az egyik amerikai egyetemen kitalálta, hogy mi lenne, ha a csirkéket virtuális valóságba helyeznénk úgy, hogy a fejükre rakunk egy 3D szemüveget. Így kisebb helyen elférnek, és amíg nőnek, hogy levágják őket, állítólag boldogan fognak kapirgálni.

Én fedezem fel csak a párhuzamot? Hogy fogalmazódhat meg egy emberben egyáltalán egy ilyen gondolat? Mi vihet egy embert arra, hogy egy ilyen, undorító dologra nem csak hogy figyelmet fordítson, de még aprólékosan ki is dolgozza? Mennyire mélyre kell még süllyedni az emberiségnek, hogy elkezdjen gondolkozni? A csirkék sem mások, mint egy egyszerű elem, ahogy a Mátrixban az emberek?

Mindenesetre a cikk elgondolkoztatott, ezért úgy gondoltam, mindenképp kell a témában erről írnom. Remélem, titeket is elgondolkoztat majd egy kicsit.

„Gondolkozom, tehát vagyok”

Szeretjük azt hinni, hogy mindent tudunk. Szeretjük azt hinni, hogy mindent jobban tudunk, mint mások. Én igyekszem a saját, és mások véleményét mindig úgy kezelni, mint egy perspektíva, ami nem szentírás, de érdemes rá figyelni. Próbálok mindenre nyitott lenni, és sose hivatkozni arra, hogy „ez lehetetlen!”.
Van egy kedvenc mondásom ezzel kapcsolatban:

Nincs olyan, hogy lehetetlen, csak olyan, hogy tehetetlen!

Te, kedves olvasó, valószínűleg szintén ezen az úton próbálsz haladni, mert különben nem olvasnád a blogom, nem olvasnád ezt a cikket sem. Valószínűleg szeretnél te is minél inkább tudatosan élni.

Ezért arra kérlek titeket, hogy tekintsétek meg az alábbi 6 perces videót, amelyet nektek vágtam ki a Samsara című filmből. A videó azt mutatja meg, hogyan kerül egy átlagos csirke az asztalodra, bezacskózva. Ne aggódj, semmi véres jelenet nincs benne (azokat kihagyták). Ez csak pusztán az ipari „termelés” folyamatát mutatja be, napjainkban.

Arra kérlek, hogy gondolj erre a 6 percre akkor, amikor bemész a nagyáruházba, és leveszed a XY gyár csirkéjét. Gondolj arra, amikor belerakod a kosaradba, hogy igaz, hogy nem te tetted azt, amit a videóban is látni fogsz, de te is részese vagy azzal, hogy megvásárlod!
Legyél tudatos, és ha már mindenképp a nagyáruházi húst veszed meg, legyél tudatában annak, hogy az honnan származik, és mivel járt az, hogy neked csak 3 percedbe kerülhessen, hogy beszerezd a vacsorához az alapanyagot, amíg leemeled a polcról, és belerakod a kosaradba.

Adj rá hangot is nyugodtan, mert nagyon jó az audio track.

Akinek az alábbi videó láttán nem szorul el a szíve, abból hiányzik az igazi, egyetemes szeretet...


Összes írásom →

Comments