Be ZEN

Keresés írta: mudlee - September 29 2014

A mai írás a keresésről szól.
Egy kicsit mindig irigyeltem azokat, akiknek gyerekkorukban volt egy álmuk, és azt utána megvalósították. Nekik úgymond egyszerű volt ilyen szempontból az életük, mert tudták/érezték, mi az életük feladata. Én mindig úgy éreztem, hogy nem igazán tudom, mit kell csinálnom. Ez abban nyilvánult meg, hogy állandóan próbálkoztam valamiféle hobbival, de nem nagyon volt olyan, ami 1-2 évnél tovább tartott. Ugyan 5-6 évet küzdő-sportoltam, de nem ez volt az életem célja, mert akkor már rég edzősködnék valahol. Ezt inkább az eddigi leghosszabb hobbinak nevezném, amit ráadásul egy keresztszalag-szakadás miatt abba is kellett hagynom :)

Te tudod, hogy mi az életed célja? Miért jöttél erre a világra?

Egy ilyen kérdés után hajlamos az ember vallási irányba terelni a témát, holott ha csak a logika vonalán gondolkozunk, a kérdés akkor is helytálló. Ha csak a véletlennek, vagy csak a természet folytonos működésének is tartjuk magunkat, akkor is felmerül a kérdés, hogy ezalatt a pár évtized alatt, amit ezen a földön eltöltök, hogyan tudok az életemnek értelmet adni.

Ha nem talál célt, vagy értelmet, amiért éljen, akkor hajlamos az ember magát semmirevalónak nézni, és depresszióba süllyedni. Nekem is volt ilyen időszakom, de rájöttem, hogy az, hogy én nem tudom, mi a célom, nem jelenti azt, hogy céltalanul lennék itt. Igazából mindenki valamilyen céllal van itt, amit meg kell találni. Még egyszer hangsúlyozom, hogy ezt nem csak vallási oldalról lehet nézni.

A mátrixban is megmondták: „A világban egyetlen törvény van, egyetlen biztos pont, egyetlen általános igazság: a kauzalitás. Akció-reakció, ok és okozat.”. Persze, ez csak egy film, de a gondolat nagyon is igaz. Minden okozatnak van egy oka. Annak, hogy te itt vagy, annak is. Ez, ha spirituálisan gondolkozol, akkor valami magasztos, ami egy magasabb szinten dőlt el, ha pedig mondjuk természettudósként, vagy fizikusként, akkor genetikai mutáció lenne a válasz, esetleg valami nagyon bonyolult kvantumfizikai dolog. Hehe :)

Régi minták a mindennapokban

Hallottam egy előadást, ahol arról beszéltek, hogy a régi világban milyen jól működött a kasztrendszer. A hinduknál pl. az alábbi volt (sorrendben lefelé):
  • Bölcsek, vallási vezetők.
  • Uralkodók.
  • Harcosok.
  • Kereskedők.
  • Érinthetetlenek, a munkás nép.

Itt mindenkinek megvolt a feladata. Ha valaki arra született, hogy vallási vezető legyen, akkor nem ment ki a csatatérre harcolni. Aki harcos volt, az nem kereskedett a piacon, stb.
Ha a mai világra szeretnénk levetíteni, akkor elég, ha csak magunkra nézünk. Tudnánk-e valami egészen másik szerepben tevékenykedni, mint most? Ha magamnak teszem fel a kérdést, hogy pl. képes lennék-e egy harcos szerepet felvállalni, akkor azt mondom, hogy lehet, de nagyon megszenvedném. Nem nekem való. Erről szól igazából ez az írás, hogy találd meg a helyed. Találd meg, hogy hol illesz bele a legjobban rendszerbe, mi a legjobb neked!

Ismerjük azokat a típusú embereket, akikre azt tudjuk mondani, hogy „annyira jól csinálja, erre született!”? Ők pontosan azok, akik szerintem azt csinálják, ami a feladatuk. És ez lehet bármi, nem kell nagy dolgokra gondolni. Az egyik barátom pl. a tőzsdevilágban tevékenykedik, és elég jól is csinálja. Ha jól emlékszem, volt egy idő, hogy a srác nyomtatásból élt meg. Értitek ezt? 2010-es évek... és nyomtatásból megélni, a fővárosban. Ő egy igazi kereskedőnek született ember, mindig talál magának valami üzletelni valót, viszont nem vagyok benne egészen biztos, hogy egy uralkodóként is ugyanilyen jól tudna tevékenykedni :)

Vannak még az úgynevezett pálfordulások is, amikor mondjuk egy 15 éve az IT szakmában dolgozó programozó feladja mindenét, és szőlőt termeszt. Ez csak egy példa, rengeteg ilyen van, ha böngésszük a világhálót. Nem tudom, nekem lesz-e valaha ilyen, de most én úgy érzem, hogy bármi is a feladatom ezen a bolygón, azzal, hogy ezekkel az írásokkal egy nyitottabb szemléletmódot próbálok terjeszteni, nagyon rosszul nem járhatok. Főleg, hogy mivel ez a mottóm: „ha legalább egy embernek tudtam segíteni, már megérte.”.

Keress!

Ez az egy tanács, amivel tudok szolgálni. Sose add fel. Én is ezt teszem. Egy külső szemlélő azt láthatja, hogy 1-2 évente váltogatom a hobbijaim. Az egyik kicsit tovább marad, a másik hamarabb megy. Ez pusztán csak azért van, mert ha kicsit is úgy érzem, hogy valami érdekes számomra, akkor kipróbálom, hátha ez az, amit keresek. Ilyen ez a blog is. Lehet, hogy 2 hónap múlva befejezem, ki tudja, de a keresést nem adom fel, és ezt javaslom neked is.
Szeretném pár fontosabb hobbimat itt felsorolni, amit eddigi életem során kipróbáltam, csak hogy értsd, a keresés nem egy rövid folyamat: bélyeggyűjtés, kaktusz-kertész (van ilyen?:D), makettezés, rajzolás, focizás, sakkozás, horgászat, falmászás, csillagászat, blog írás, küzdő-sportok, stb. És ezek csak a fontosabbak, amelyek nem egy-két hónapig tartottak.

Rengeteg embert lehet látni a mindennapokban, akik be vannak ragadva az aktuális élethelyzetükbe, melyre általában azt mondják, hogy „valószínűleg nem ez az élete célja”. Az ilyen emberek egy rossz szerepben vannak, váltaniuk kellene, tovább lépni, elkezdeni keresni. Ez ráadásul nem csak az ő érdekük, hanem a környezetüké is, mivel nem csak saját maga életét nehezíti meg, hanem általában többekét is.

Miért keress egyáltalán?
Nos, azért, hogy nem csak a saját, de a téged körülvevők életét is jobbá tudd tenni. Ha nem keresed meg, mi az, amire te születtél, akkor egy olyan szerepkörben fogsz a világ részévé válni, ami neked és mindenki másnak is rossz.
Persze, nem biztos, hogy valaha is megtalálod, de próbálkozni lehet. Ha más nem, azt az eredményt kapod, hogy 42.

Hogyan keress?

Ez egy nehéz kérdés. Én pár éve jöttem rá, hogy igazából nekem van egy ködös célom, mely mentén szeretnék haladni a keresésben. Ez a cél pedig: segíteni az embereknek. Próbáltam már többféleképpen is, egy része szimpatikus volt, a másik nem. Próbáltam mindig a mottómat követni, és ez valamilyen formában mindig segített.

Tanácsként azt tudom mondani, amit magamnak is mondok mindig, hogy ha valami tetszik, próbáld ki. A családodnak nem fog tetszeni? Kit érdekel, nem az ő életük. A barátaid furának fognak nézni, esetleg elhagynak? Akkor nem ők az igazi barátaid. Ez lehet az, hogy állást/szakmát/országot váltasz, ha radikális akarsz lenni, de lehet az is, hogy először csak hobbiként próbálgatod ki a lehetőségeket. Ez tőled és a személyiségedtől függ.

Olvass sokat, próbálj ki sok mindent, ne hagyd, hogy az időd felesleges dolgokkal menjen el! Mert az az egy biztos, hogy azzal senkinek sem vagy hasznára, ha csak egész nap a TV-t nézed, vagy szennylapokat olvasol, esetleg rossz kedved van, mert azt hiszed, neked olyan rossz. Hidd el, vannak, akiknek sokkal rosszabb!
A másik, amit jó, ha nem felejtesz el: ne ragadj bele egy olyan szerepbe, ami nem neked való! Ismerd fel, hogy nem jó az, amit csinálsz. Egy kis önvizsgálattal hamar rájöhetsz erre.

Az életed arra van, hogy tanulj, fejleszd magad. Tedd jobbá a világot! Találd meg a helyed!

Nem te választod az életedet: ő választ téged. Nem értheted meg, miért jut neked több öröm vagy több szomorúság. Csak fogadd el és menj tovább. Az életünket nem választhatjuk meg, de azt mi döntjük el, hogy mit kezdünk a kapott örömökkel és bánatokkal.
Paulo Coelho
Részlet a Brien Élete című Monthy Python filmből

Összes írásom →

Comments