Be ZEN

Kihívások 2014 – November – beszámoló írta: mudlee - January 01 2015

Aki rendszeresen olvassa a blogom, tudja, hogy 2014-ben minden hónapra kitűztem magam elé egy feladatot, kihívást. Ezek a kihívások arról szólnak, hogy olyan szokásokat próbáljak meg elhagyni, amelyek szerintem nem jók, és felvenni olyanokat, amik jók. Olyan eszközök használatát próbáljam limitálni, amelyeket szerintem sokat használok, értelmetlenül. Abba hagyni olyan dolgokat, melyek függővé tesznek. Amolyan önkontroll jellegű dolog ez. Szeretnék olyan szokásokat is megszilárdítani magamnak, amikről azt gondolom, hogy jók, de jelenleg nem rendelkezem velük.


Novemberben egy egyszerűnek hangzó, ám annál nehezebb feladatom volt. Amikor ettem (legyen az ebéd, vacsora, vagy reggeli), lassan kellett, hogy tegyem. Minden falatot megrágva, az időt az evésre szánva. Másik kitétel volt, hogy nem csinálhatok mást evés közben. Nem volt tévé, zene, de olvasás sem.

Miért?

Arról, hogy miért egyen az ember lassan, és miért ne csináljon semmit evés közben, rengeteg írás foglalkozik, én is fordítottam egyet ezzel kapcsolatban.

Itt most azokat a személyes tapasztalatokat tudom leírni, amiket én ténylegesen tapasztaltam, tehát nem máshonnan vettem át, mert egyet értek.

Tapasztalataim a lassú, és mással nem foglalkozó evéssel kapcsolatban

  • Ettél már forgalmas út mellett? Ott, ahol miközben te eszel, az emberek jönnek-mennek folyamatosan? És ettél már otthon egyedül, amikor mondjuk áramszünet volt? Próbáld meg felidézni ezeket, és találd meg a különbséget. Én pontosan ezt találtam meg, ha nem nézek semmit, nem olvasok semmit evés közben. Valahogy maga az étkezés nyugodtabb. És itt most nem a tempóra értem, hanem úgy az egész komfortérzete jobb az embernek.
  • Ritkábban nyeltem félre. Ez nekem sajnos szokásom, hogy néha habzsolok, és bizony félre is nyelek. Mivel itt tudatosan figyeltem arra, hogy lassan egyek, és közben semmi nem vette el a figyelmem a rágástól, nagyon ritkán fordult csak elő velem eme baleset.
  • Az evés átalakult egy kicsit szeánsszá. Jobb érzés volt leülni enni, mert ez is egy program volt. Aki pedig tényleg éhes, annak sokkal jobb egy szeánszként megélni ezt, mintsem egy „muszáj-tevékenységnek”. Ez hasonló ahhoz, mint amikor étterembe megy el az ember, ahol minden az étkezésről szól. Ezért is nem szeretem, ha valaki ilyen helyen a telefonjával van elfoglalva.
  • Ha valamilyen oknál fogva csak 10 percem lett volna enni, akkor inkább nem ettem, vagy próbáltam mindenképp úgy alakítani a dolgokat, hogy bőven legyen idő az evésre. Manapság sokan 10, vagy annál is kevesebb percet szánnak egy ebédre. Ezért gyorsan esznek, stresszelve, és idegeskedve. Ez szerintem mindenféle magyarázat nélkül is belátható, hogy nem egészséges, és nem is jó semmire.
  • Szokásom volt régebben, hogy az evést egy bizonyos sorozat részhez kötöttem. Ha XY. sorozatot nézünk, akkor eszünk. Tehát nem akkor, ha éhesek vagyunk - ergo több volt az energiabevitel, mint amennyi valójában kellett volna. Novemberben ez jól ment, de azóta kicsit visszatért az életembe a sorozat közbeni evés, de legalább már megfordult a felfogás, és akkor nézünk sorozatot, ha eszünk.

Ezeken kívül gondolom sok élettani hatása is van még az egésznek, amit én nem tudok, maximum hosszú távon lehetne csak kimutatni. A kihívásaim között talán az egyik legfontosabb ez volt ebben az évben.

Azt mindenképp javaslom, hogy tégy te is egy próbát, mert rosszabbul biztos nem járhatsz vele.


Összes írásom →

Comments