Be ZEN

Gondolataim arról, miért csináljunk (majdnem) mindent lassan írta: mudlee - January 04 2014

Gyors élet, lassú halál

Sokszor hallottam már ezt a gondolatot, és sok igazság van benne. Tegnap arról fordítottam egy cikket, hogy miért jó lassan enni. Majd lesz arról is fordítás, hogy miért jó lassan csinálni dolgokat. Most a saját gondolataim szeretném megosztani, mivel nagyon tetszik ez a filozófia. Rengeteg mozgalom alakult már ezzel kapcsolatban, szóval nem egy általam kitalált dologról van szó.

Mellesleg, nem, én nem vagyok még ebben profi. Sőt. Mióta felkerültem Budapestre, annyira elhatalmasodott rajtam a „csináld már!”, „kész van már?” és társai kifejezések, hogy óhatatlanul is sajnos kapkodóvá, sietővé váltam. Iszonyat, mennyire képes felemészteni az embert idegileg és testileg is (tapasztalatból mondom).

Mióta viszont megtalált ez a gondolkodásmód, illetve maga ez a filozófia, azóta felkattant a lámpa bennem, és igyekszem ezen változtatni. Próbálok nem kapkodni. Próbálok egyszerre csak egy dologra koncentrálni, próbálom tudatosan átgondolni azt, amit épp csinálok.

Miért jó, ha nem kapkodsz?

Van az a mondás, hogy „Türelem rózsát terem”. Mit jelent ez (szerintem)? Azt, hogy ha nem vagy türelmes azzal kapcsolatban, amit csinálsz, nem lesz eredménye. Vagy lesz, csak nem jó. Ez azért lehet, mert ha kapkodsz, akkor nem koncentrálsz. Ide-oda kapsz. Mintha rángatóznál. A rángatózás meg nem egy megtervezett mozdulatsor.

Mi rossz abban, ha kapkodsz?
  • Ha kapkodva végzel valamit, akkor nem fogod tudni a részleteket megfigyelni. Hogy festhetne egy festő, ha nem figyel a részletekre? De csak egy közelebbi példa: hogy tudsz balesetmentesen vezetni, ha nem figyeled a részleteket?
  • Kapkodásból nem lesz minőség. Ha kapkodva készül valami, ritkán lesz minőségi. Persze nem is a minőség valószínűleg a cél, hanem a mennyiség, vagy a befektetett idő.
  • Stresszeled magad, majd szép lassan kiégsz. Szerintem a stressz egy nehezen megfogható dolog. Az az egy biztos viszont, hogy a „sok kicsi sokra megy” elven alapszik. És a sok kicsiből az egyik komponens, ami növeli a stresszt, az a kapkodás. A sok stressz pedig egyenes út a kiégéshez agyilag, majd testileg. Vagy fordítva.
  • Elveszted a koncentrációs képességed. Ha sokáig műveled ezt a fajta habitust, egy idő után képtelen leszel bármire is koncentrálni (tapasztalatból mondom, ismét). Úgy meg hogy lehet mondjuk akár egy tartalmas, baráti beszélgetést folytatni, ha nem tudsz arra koncentrálni?

Honnan ered a kapkodás?

A kapkodás és sietség az majdnem ugyanaz, ezért én azt mondom, hogy a sietségből. Egy lényeges különbség azonban van - melyet egy Popper Péter előadásban hallottam, és nagyon igaz -, mégpedig az, hogy sietni lehet nyugodtan is. Kapkodni viszont csak nyugtalanul lehet, mivel a kapkodás és a nyugodtság egymást kizáró fogalmak.
Miért kell hát sietni? Manapság sok minden miatt. Mert lekésed a buszod, mert mindjárt kezdődik a TV adás, mert bezár a bolt, mert a főnököd azt mondja, stb. A mai világ nem arra nevel, hogy lassan csinálj bármit is. Csinálj mindent gyorsan, csinálj sokat belőle, csinálj sok hasznot a legkevesebb idő alatt.

A legnagyobb problémaforrások

  • Média. Egyértelműen. Hiszen mit látsz, ha bekapcsolod a TV-t? Vibrál. Egyik kép a másik után. Mire felfogja az agyad, hogy milyen szép az a ruha azon a nőn, már egy vérző kezet látsz. Mire elszörnyülködsz azon a véres kézen, már örülnöd kellene, mert éppen ismét a szép nőt mutatják. Nincs az agynak ideje, hogy feldolgozza.
    Évente 3-4 alkalommal kerülök TV elé, amikor fogom magam, és végig kattintgatom az összes csatornát, majd ki is kapcsolom. De ezalatt az idő alatt meg-meg állok néhány mese csatornán, és elborzadva látom, hogy a mai mesék már nem csak buták és trágárabbak, hanem egyre gyorsabbak is. Oké, az én gyerekkoromban is voltak már ilyenek, de jelenleg szinte csak ilyen van. A filmekről meg ne is beszéljünk. Nincs az embereknek türelmük arra, hogy kivárják a történetet, mert unalmas, nem történik semmi, és amúgy is... Ezek a dolgok ugyanúgy igazak az újságok nagy részére, és a weblapokra is. Villódzás, reklámok, rövid kis cikkek. Szerencsére még a könyvek tartják magukat.
  • Profit-orientáltság. Hányszor találkoztál már azzal, hogy mindegy, hogy valami hogy készül el, csak legyen kész hamar? Én sokszor. Rengeteg embert a munkájában arra „nevelnek”, hogy igyekezzen, siessen, legyen kész hamar, mert köt a határidő, és a pénz. Azért használtam direkt a „nevelés” szót, mert az ember utána megszokja, és minden máshol is így viselkedik. A kapcsolatában, az evésben, a vezetésben, bármiben. Én személy szerint mindig is utáltam (ha csak titkon is) sietni, határidőket betartani, és engem mindig is stresszelt az ilyen jellegű felfogás, a másiknak a(z) (el)nyomása.
  • Párhuzamosság. Egyszerre millió dolgot akarunk csinálni. A nők még talán, de a férfiak állítólag nem képesek egyszerre több dologra figyelni. Márpedig, ha kényszerítik őket erre, akkor képtelenek mindenre koncentrálni. Mi az eredmény? Kapkodni fognak, hogy ez is, és az is haladjon. Iszonyat nagy hiba, ha egyszerre egy dolognál többel is foglalkozik az ember. Ugye amikor egy esküvőn az oltár előtt áll valaki, akkor nem fog mással törődni. Ha a kedvesével egy vacsorán van, akkor a kedvesével fog foglalkozni.
    Manapság a munkában minden, és mindenki megszakítja az adott tevékenységet. Jön egy email. Jön egy sms. Jön egy telefon. Kérdez a kolléga. Jön valaki. Szól a főnök, hogy ezt gyorsan(!!!) csináld meg. Nemrég jöttem rá, hogy ha itthon dolgozok, miért vagyok (szerintem) hatékonyabb.
    Azért, mert semmi nem zavar, nem szakítja a munkafolyamatomat. Az emailjeimet pl. nem is nézem, csak óránként. Na de ezekről majd egy külön írásban emlékezek meg valamikor :)
  • Megfelelni akarás. Ha nem értesz valamihez, vagy nem tudsz valamit megcsinálni, amit kellene, akkor az frusztráló tud lenni. De mivel meg kell csinálni, ezért sietve ugyan, de neki kezd az ember, viszont, ha valami nem jól sül el, akkor ideges lesz, majd még jobban siet és kapkod.
    Ha saját példát szeretnék mondani, akkor azt említeném, hogy mindig is Linux-ot szerettem volna használni, legalább munkára. Mert ingyenes, tisztább gondolatok vezérlik, és nem mászik ki minden adatom az Isten tudja, hova. Sokszor neki is estem már, de mivel azonnal vártam eredményt, általában kudarc lett a vége, ami idegesített. Majd gyors megoldást kerestem, amivel még jobban elrontottam mindent. Ilyenkor általában az ember nem magában keresi a hibát, hanem azt szidja, aki az adott dolgot készítette. „Mert ez hülye linuxosoknak és rendszergazdáknak készült”. Tényleg? Ki mondta, hogy használd? Senki. Ez egy nagy felismerés volt a részemről, hogy ezekhez a dolgokhoz másképp álljak, és amihez nem értek, alázattal közelítsek és ne másnak akarjak megfelelni azzal, hogy gyorsan megtanulom és azt használom/csinálom. Igaz, kicsit informatikus lett ez a magyarázás, de aki kicsit megpróbál belelátni, az megtalálja a lényeget. Remélem :)

Hogyan érjünk el változást?

Mivel én eléggé az út közepén járok még ezen a téren, egy olyan listát szedek össze itt, ami nekem szól. Azon a ponton, melyen úgy érzed, te már túlléptél, nyugodtan ugord át :)

  • Egyél lassan. Rágj meg minden falatot jól, élvezve azt. Evés közben ne csinálj mást. Ne olvass, ne nézz videót. Csak egyél.
  • Ne siess. Ismerd fel, hogy sietsz, és figyelmeztesd magad, hogy állj le azonnal. Kapd rajta magad és mondd: „azt hiszed, nem veszem észre? ;)”
  • Egyszerre egy dologgal foglalkozz. Ha olvasol, olvass. Ha programozol, programozz. Ha beszélgetsz, beszélgess. Ezt jelezd a társaságban lévőknek is, amikor megpróbálnak folyamatosan téged ebben gátolni. Készítsetek egy rendszert ez ellen, tegyetek valamit az ügy érdekében.
  • Ha valamivel nem végzel, mire kellene, vagy nem érsz oda, ahova kellene, vagy nem úgy alakul, ahogy kellene, ne ess pánikba! Ezért sietni, vagy kapkodni teljesen felesleges. A világ nem fog összedőlni, csak azért, mert valami nem úgy alakult, ahogy gondoltad. Ha rosszul alakul, sebaj, a rosszból csak tanulni lehet! Mondj hálát, hogy lehetőséget kaptál arra, hogy tanulj. Talán ez a legnehezebb.
  • Hagyj magadnak időt, amikor nem csinálsz semmit. Csak ülj és nézz ki a fejedből. Kapcsold ki az agyad. Ha teheted, meditálj!
  • Tanulj meg nemet mondani. Sokszor emberek azért kerülnek bele a mókuskerékbe, mert nem tudnak nemet mondani. Én is, néha. Ha valami úgy érzed, nem fér bele, vagy nem tetszik, mondj nemet.
  • Ne halmozd fel a tennivalókat. Sok embernél látom, hogy annyi tennivalót halmoz fel, amit egyszerűen képtelenség megcsinálni. Ezeket aztán csak tolja maga előtt, mint egy hatalmas sziklát, ami folyamatosan stressz alatt tartja. Nincs ideje semmire, kikapcsolni meg végképp. Legyen 3-4 fontos dolgod egy adott napra, amit el akarsz intézni, azt próbáld megcsinálni, a többi mind csak extra legyen. Hagyj magadnak időt arra, hogy pihenj. Hagyj időt arra, hogy kicsit meg tudd figyelni a világot magad körül.
  • Tanulj meg elkésni. Szeretek pontos lenni, ha oda kell érni valahova, ugyanakkor ha elkések, frusztrál. Pedig, ha elkésik az ember, akkor már nem tehet semmit utólag. A küzdősportokban is külön tanítják az esést például. Mert az esés nem egy olyan dolog, amit szeretsz, illetve nem támadsz úgy, hogy elesel. Ez egy nem jó dolog, de ha már elesel, tudd, hogy kell. Ilyen a késés is a szememben. Ha már kések, akkor kések, ez van, de az ne befolyásoljon különösebben.

A fenti pontokból mindegyikből lehetne külön foglalkozni, és amint több tapasztalatom lesz, fogok is.


Összes írásom →

Comments