Be ZEN

Müller Péter - Hazugság, önámítás, érdek. írta: mudlee - November 04 2013

Nagyon szeretem Müller Péter írásait és előadásait. Úgy gondolom, hogy amellett, hogy ő is csak egy ember, mint mi, a mai kornak egyik nagy tanítója.
Ő sem egy tökéletes ember, amit Ő maga se győz hangsúlyozni. Én úgy érzem, hogy ő sokkal jobban össze tudja szedni a dolgokat a nagyvilágból, ami fontos és jobban/mélyebben elgondolkodott rajtuk, mint én, és sokkal több dolgot ismert fel, mint én. Meg koránál fogva nyilván több tapasztalata is van, ami szintén nem hátrány.

Őt és Popper Pétert azért szoktam hallgatni és olvasni, mert úgy érzem, azzal az információval, amit ezektől az emberektől kapok, magamat egy pozitív irányba tudom építeni. Manapság ez ugye nagyon nehéz, mert igazán kevés az ilyen ember, akiktől ilyen irányban lehet valamit tanulni. Itt pozitív irányú építés alatt nem azt értem, hogy több dologhoz fogok érteni, vagy jobban integrálok, csak megpróbálok jobban a dolgok mögé nézni és átlátni a jelenleg uralkodó káoszon, megpróbálok jobb ember lenni. Ennyit szerettem volna felvezetésnek.

Íme a videó, melyet ajánlani szeretnék ma (~50 perc):

Pár dolog, amit szeretnék kiemelni, ami nekem nagyon tetszett.

Szó esik arról, hogy a tudatában az embernek minden benne van, ami vele kapcsolatos. Tehát olyan dolgot, ami nem ő, nem lehet kihozni belőle. Pl. ha valaki egy idegbeteg, állandóan idegeskedő ember, akkor nincs olyan, hogy csak valami miatt idegeskedik. Ő egy idegeskedő ember, nem az a dolog/tárgy teszi idegessé, ami szerinte. Alapvetően ilyen. Ugyanez, ha valaki állandóan kapkod. Nem azért kapkod, mert éppen sietni kell. Neki mindig sietni kell. Legalábbis szerinte. Ezeken lehet változtatni, csak fel kell ismerni, hogy nem más az oka az ő problémájának. Rengeteg ilyen emberrel találkoztam az eddigi csekély életem folyamán, illetve nyilván nekem is vannak ilyen dolgaim, amiről azt hiszem, mások miatt van, holott ez alapvetően bennem van. Idézett is egy mondatot Jézustól a Péter: "semmi kívülről meg nem fertőzheti az embert - mondja Jézus - csak ami belőle jön ki". Szerintem ha ezeket felismerjük magunkban, akkor lehet igazán változást elérni. Amúgy akár azt is mondhatjuk, hogy ha valami nincs benne valakiben, akkor hiába az erőltetés. Szerintem pl. zongorázást tanulni lehet, de zongoristának lenni nem lehet csak tanulással. Vagy benne van az emberben, vagy nincs.

A második dolog, ami megfogott, hogy amit a másikban a leginkább nem szeretek, ami miatt köpködök rá a legjobban, vagy ami egyszerűen csak idegesít benne, az valójában saját magamból ered. Ezen még gondolkoznom kell és a saját életem alapján is fel kell állítanom a példáimat, mielőtt erről többet írnék, mert most csak azt érzem, hogy van benne igazság, de még nem teljesen tudok vele azonosulni.

A harmadik dolog pedig, hogy tanuljuk meg nem másban keresni a problémát. Lehet, hogy a körülmények tényleg olyanok, hogy XY. Lehet, hogy a jelenlegi káosz, ami a világban van, annyira borzasztó, hogy XY. De észre kell vennünk, hogy ezek a dolgok nem - csak - a világtól függnek, hanem igenis tőlünk - is.
Például szokás manapság Magyarországon panaszkodni, hogy itt mennyire rossz élni, mert a munka, mert a kormány, mert az XY. Mindig van valaki, aki helyettünk hibás.
Való igaz, a körülmények nehezebbek mint egyes helyeken, de azt általában elfelejtik az emberek, hogy nagyon sok helyen meg még ennél is jóval rosszabbak/nehezebbek.
Pl. van egy ember, aki itthon panaszkodik a számlák miatt, a közlekedés miatt, az emberek miatt, meg úgy általában minden miatt. Miből gondolja ő, hogy ha mondjuk Angliába költözik, ott boldogabb lesz? Jobb élete lehet, hogy lesz, de nem lesz boldogabb. Érdekes lenne amúgy, ha lehetne statisztikát csinálni, hogy vajon a világháborúk alatt voltak boldogtalanabbak az emberek Magyarországon, vagy ma. Vagy legalábbis mennyi lehet a különbség. Illetve arra is kíváncsi lennék, hogy aki a mai helyzete szerint panaszkodik, mit csinálna a második vh. alatt.
Arról nem is beszélve, hogy a nagy panaszkodás közepén sokan elfelejtik, hogy igen, nem futja a legújabb autóra, vagy francia sajtra a közértben, de halló! Bemész a fürdőszobába, kinyitod a csapot és folyik a víz. Gondoltál Te arra, hogy hány ember a földön mennyire messze van ettől? Gondoltál Te arra, hogy amíg te úgy tekintesz a kenyérre, mint ha más nincs, az is jó, addig sok millió ember a kenyér után sóvárog? Vagy arról, hogy TV, ne is beszéljek, amikor rengeteg helyen még csak áram sincs, nem hogy TV. Szerintem először a fejben kell rendet rakni, hogy akkor is tudjon mosolyogni az ember, ha a MÁV egy órát késik, akkor is tudjon vicceskedni, ha az APEH (NAV) küld neki egy nagy összegről szóló tartozást, vagy akkor, ha az a csúnya kormány már megint hazudik. De írhatnám azt is, hogy ha az ember úgy érzi, hogy csak hülye emberek veszik körül, akkor nem lehet-e, hogy igazából ő a fekete bárány? Ugye a tipikus "mindenki hülye, csak én vagyok helikopter" esete. Sajnos ez a habitus ma igen jellemző itthon, mindenki szid mindenkit, mindenki jobban tud mindent és bármi is történik, mindig más a hibás. De ha nincs is más, akkor is legalább a kormány hibája.

Ezen szerintem lassan illene felül emelkedni és elgondolkozni, hogy ki miért felelős.
Nagyon szeretem a szólás-mondásokat, erre is van ám egy: "mindenki a maga szerencséjének a kovácsa".
Illetve azt is hallottam már valahol, hogy "Az élet egy színpad, melyen játszani kell, s ha könnyes a szemed, akkor is nevetni kell!". Azt hiszem ezt a másodikat Coelho írta, de nem merek rá mérget venni.

Szóval a borús arcokat tessék lerakni a szekrénybe, majd a megfelelő felvonásnál elő lehet venni, addig meg csak mosolyogni :)

Jó napot!

Összes írásom →

Comments