Be ZEN

Müller Péter - Hova tűnt a nyugalom? írta: mudlee - November 06 2013

Nem akarom idő előtt ellőni, hogy megtaláltam a legfontosabb tanítást, amit mostanában láttam, de mindenképp szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy igen fontos tanítás/előadás a számomra.
Továbbá, szerintem nagyon fontos, hogy erre a tanításra, ennek az előadásnak a megértésére nagyon sok ember lenne szüksége.

Szerintem amúgy azért van szükség manapság ilyen hosszú előadásra és gyakorlatilag magyarázásra, mert nem gondolkodunk el igazán mélyen semmin. Azért kell ennyi könyv mindenről, mert magunk már nem akarjuk körül járni az adott témát, sokkal könnyebb ha valaki ezt helyettünk már megtette. Sok olyan történetet hallottam már, hogy a mester adott a tanítványának egy mondatot, vagy szót, hogy ez lesz az ő mondata/szava, ezen dolgozzon. Most ugye ha azt mondjuk egy átlag embernek, hogy gondolkozz el ezen, hogy: "addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik", körbe röhög. Minek gondolkozzon el? Mellesleg a a gondolkodás nem is elég, mert meg is kell értenie, mögé kell látnia és meglátni benne azt a mély és erős jelentést, amit hordoz.

Az alábbi videó ismét Müller Pétertől van. Most ez lehet így lesz még egy darabig, mert a munkába utazással eltelő időt jelenleg ilyen előadások hallgatásával és jegyzetelésével töltöm :)

Sietség, mely kapkodáshoz vezet

Sietség alatt azt értjük (szerintem) manapság, hogy valaki fut az utcán, valaki siet a házi feladatát befejezni, vagy siet, hogy egy levelet minél hamarabb átküldjön.Én itt mindig felteszem a kérdést, hogy miért kell sietni? Persze, hogy ne legyen az, hogy vak vezet világtalant, én is szoktam sietni. Sajnos. De törekszem rá, hogy ne tegyem.
A sietség és a kapkodás is egy külsőleg hasznos, belsőleg haszontalan, sőt, szerintem kifejezetten káros dolog. Péter nagyon jól elmondja, hogy honnan jön ez az egész, ki is akar sietni, amikor az ember azt mondja, hogy "de ezt gyorsan el kell küldenem". Biztos nem az az Isteni benső, aki el tud órákat szöszölni a hobbijával, vagy a gyerekeivel. Ezt hívjuk egónak, ő az, aki sietni akar. Az egó nem engedi, hogy valamit nyugodtan csinálj, mert fél, hogy vége lesz, fél, hogy akkor - ahogy Péter is mondja - megszűnik létezni. Mert tudja, hogy egyszer vége lesz és valószínűleg ebből - is - ered a halálfélelem. Az ego-nak programok kellenek és állandó elfoglaltság.

Sietség kapcsán Péter említette a gyerekkori példát, hogy akkor nem volt még olyan, hogy idő. Ezen én is elgondolkoztam, és tényleg! Annak idején kimentünk az utcára játszani és nem azért mentem be, mert éhes voltam (azt már csak amikor bementem, akkor éreztem), nem azért, mert sötét volt, nem azért mert fáradtak voltunk, hanem azért, mert édesanyám szólt, hogy már 5 órája az utcán játszotok, és este 10 van, ideje bejönni. Kit érdekelt akkor, hogy eltelt 5 óra? Ki foglalkozott azzal, hogy holnap iskola és mit kell csinálni? Hát nem mi, gyerekként, az biztos, hanem a felnőttek, akik már az időben és annak állandó szorításában élnek. Mi éppen játszottunk és csak és semmi más nem érdekelt. Szerintem nagyon szomorú, hogy a jelenlegi oktatás is ezt veszi előtérbe, hogy ha elkésel 10 percet, akkor büntetés, ha nincs kész időre a házi, akkor büntetés, ha nem vagy elég gyors, akkor büntetés. Kérem szépen, már gyerekkorban erre az idiotizmusra neveljük a gyerekeinket. Azért írtam "neveljük"-et, mert nem csak a tanárok, hanem mi is (bár ugyan én még nem vagyok szülő, de nem vagyok azért vak). A gyerek akaratlanul is átveszi a szüleik normáit, a szüleik habitusait.
A gyerekkori élmények kapcsán eszembe jutottak a régi idők a kamasz éveimből, amikor még pl. nagyon lassú internet elérés volt nálunk. Egy zeneszámra, hogy letöltsük (nem én voltam!:)) volt, hogy egy egész estét kellett várni. Idegeskedtünk akkor? Nem. Ma azt látom, hogy az emberek, ha a weblap nem töltődik be 2másodperc alatt, akkor már idegbetegként felrobbannak, hogy "mi a szar van már?". Mi lenne? Teszem (tenném) fel a kérdést. Semmi. Tényleg múlhat valami 2 másodpercen? Vagy akár pár percen.

Filmek. Ha megnéz az ember egy mai filmet (tisztelet a kivételnek), legyen az Iron Man, Gravity, Avatar, vagy bármelyik népszerű mai film, mit lát? Villódzó képek, elharapott gondolatok, egy órában átadni akart 10 órányi anyag, gyors váltások. Sietnek a filmek is. Minél többet akarnak láttatni, elmondani. Mert sietnek az emberek is. Sok dolgot akarnak egyszerre. És pontosan azért, mert sietnek, ha egy lassú filmet néznek, akkor elunják magukat rajta, mert nincs elég tartalom. Nincs elég intenzitás, történés.
Ki néz ma már meg egy Shogun-t mai generációból? Ki néz ma már meg egy Indul a bakterházat? Vagy akár egy Örkény Tóték-at? Ezekben a filmekben az új filmekhez képest megállt az idő. Ugye? Én nagyon szeretem az ilyen filmeket, mert nem zaklat fel, nincs kapkodás, nem siet sehova. Mesél, mesél mesél és közben teljesen behúz.
Ugyanez persze igaz a sorozatokra is. Nézzünk meg egy Váratlan Utazás, vagy egy Farm, ahol élünk epizódot. Majd aztán egy The Big Bang Theory-t, vagy valamelyik vámpíros agymenést. Mit látunk? Az egyik gyakorlatilag annyira lassan telik, hogy a mai embernek már fáj, míg a másik annyira gyorsan, hogy fel se fogja, mi történik a képen, már vége is.

Zene. Mozart vajon mit kezdett volna egy Prodigy-vel, vagy egy Metallica-val? Esetleg hallgatott volna egy jó kis 320BPM-es drum&bass-t? Kötve hiszem.

Egyedül talán a könyvek azok, amelyek még ezen a szinten jól állnak, még :)

Minden gyorsul. Jó ez? Bizonyos helyeken hasznos. Ott se feltétlen jó (szerintem), de hasznos. Pl. közlekedés. Én panaszkodom, hogy nagyon nehezen lehet vidékre haza jutnom, de vajon Kőrösi Csoma panaszkodott, amikor bizonyos papírokért Bécsbe, vagy Erdélybe kellett gyalogolnia? Ez pl. hasznos szerintem. Mármint, hogy van autó, vonat meg ilyenek. De ugyanakkor ne felejtsük el tényleg azt se, hogy amíg nem voltak ezek, addig is eljutottak az emberek oda, ahova akartak. Például nekem édesanyámék simán elbicikliztek az 50km-re levő városba a piacra gyerekkorukban, vagy nagyapám haza gyalogolt Budapestről, mert nem jött a vonat.
Feltennék itt még egy provokáló kérdést: Van-e jelentősége annak, ha gyorsan csinálunk valamit?
Sokan erre gyorsan rá is vágják, hogy hát persze! De igazából ha belegondolunk, hányszor volt, hogy valamit nem sikerült gyorsan megcsinálni, kifutottunk a határidőből vagy elfelejtettük, vagy rosszul csináltuk meg. Velem sokszor. De még itt vagyok, élek, nincs semmi bajom, a világ se dőlt össze. Voltak persze ennek negatív következményei, de úgy gondolom, ezek az élet részei. És úgy is kell rá tekinteni, mint esetek, melyből csak tanulni lehet. Teljesen felesleges idegeskedni, görcsölni, és állandóan felemlegetni. Az ego-nak lehet hasznos, de nem nekünk.

Mint végszó a sietséghez, vagy inkább annak következménye: kapkodás. Ha sietünk, abból elég egyenes az út, hogy a tevékenységünk kapkodássá válik. A kapkodás pedig mint tudjuk, nem a legjobb dolog :) Kapkodva az ember nem tud koncentrálni, nem tud megoldásokat kitalálni, illetve amit kitalál, az is rossz. Én is sokszor kapkodom (mert sietek) és csak a közepén sikerül magam nyakon csípni, hogy HÉ! Nyugodjál le és akkor kezd szépen újra. Amikor meg nem sikerül magam rajta kapni, akkor általában vitába bonyolódok, vagy valamit épp elrontok. Nagyon ritka, hogy pozitívan jövök ki a helyzetből.
Szerintem a kapkodással kapcsolatban amin tudunk dolgozni magunkon - és ezzel kicsit a sietségen is elkezdünk dolgozni - hogy ismerjük fel, hogy most épp kapkodunk. Kapjuk rajta magunkat és szólaljon meg a belső hang, hogy "állj! nem kell sietni.". Ha ez sikerül, akkor egy idő után némi változást kell tapasztalnunk az életünkben (nekem sikerült).

Van ez az idézet, amit nagyon szeretek ezzel kapcsolatban: "Ami fontos, az ritkán sürgős. Ami sürgős, az ritkán fontos.". Sokan erre csak legyintenek, de ha igazán végig gondoljuk, mit is jelent, hatalmas igazságra lelünk.

Állandó programok

Ez is egy érdekes téma volt. A ma emberének mindig kell valami program. Nincs olyan, hogy ma este nem csinálunk semmit. Legalábbis egyre ritkábban. Ha elmegy a természetbe, akkor is viszi valamilyen kütyüjét és nyomkodja. Ez rám is igaz, nehéz ezektől a szokásoktól elszakadni. Tudni kell szerintem csak otthon ülni és olvasni, vagy beszélgetni, megbeszélni mi volt aznap, vagy akár csak relaxálni, ne adj Isten meditálni.

Az ego egyenes út az idegességhez, a félelemhez és a vitákhoz Amikor az ego elhatalmasodik rajtunk, akkor van az, hogy nekem mindig igazam van, én jobban tudom a másiknál, én jobb vagyok, én vagyok, én. Ebből az következik, amit Péter nagyon jól megfogalmazott, hogy az ego-t állandóan irritálja valami, semmi sem jó. Ezt én is tök jól meg tudom figyelni magamon. Ha rossz lábbal kelek fel, akkor mindegy, ki mit csinál, vagy milyen idő van, pont az lesz a baj. Ilyenkor lenne fontos felismerni, hogy nem az időjárás, vagy a másik ember a baj, hanem csak az ego-m kelt fel rossz lábbal.És tudni magamról, hogy most ingerlékeny vagyok és ezáltal tudatosan(!) kontrollálni saját magam. Hiszen teljesen mindegy mit mond a másik, az nekem nem lesz jó.
Ha ezen nem sikerül valahogy kontrollt, fogást találni, nagyon hamar eluralkodik felettünk. Ebből aztán idegesség lesz (ami igazából félelem), az idegességből konfrontálódás, vitatkozás, kapkodás, és minden hasonló. Ez simán jelentkezik munkahelyen, gyerekeknél játék közben, kis gyereknél hisztiben. A probléma ezzel az (azon kívül, hogy a szervezetet rombolja), hogy a rossz kedv és az idegesség az egyik emberről nagyon hamar átterjed a másikra, és az ő ego-ja is egy idő után felerősödik és csak tovább fokozza a mienket. Én azt hívnám türelmes embernek, aki kicsit jobban tudja visszafogni az ő maga ego-ját.
Szerintem a vitázás közben is amúgy az ego az, aki hangosabban akarja hallatni a hangját, ő az, aki mindenáron a másikat meg akarja győzni. Annak kapcsán, hogy miért rossz az idegeskedés, rossz kedv, sok témába bele lehetne menni, többek közt abba, hogy saját magát képes az ember megbetegíteni, vagy hogy mivel minden rezgés, ezért az ő rezgései kihatnak a többiekére is, de ezt itt csak említés szintjén teszem meg.

Megoldás

Péter a zárást egy példával fejezte be, amit nézzetek meg, igen érdekes, nekem is még többször meg kell néznem.
Amit én hozzátennék, hogy nekem nagyon sokat jelentett a jóga ezeknek a dolgoknak a kezelésében. És jóga alatt most ne a hajlongást értsük, mert az testnevelés, hanem értsük a befelé figyelést, a türelmet, a nyugalmat, az önkontrollt, a spiritualitást és a légzést. A légzéssel amúgy nagyon sok változás elérhető. Hamarabb lenyugszik az ember, vagy nem is lesz ideges, ha a légzőgyakorlatokat csinálja.

Zárszóként természetesen erre a sietséges témára is van egy közmondásunk: "Lassan járj, tovább érsz". Számomra megdöbbentő, hogy tényleg, majdnem minden, a mai embernek létező problémájára van egy régi közmondás. És ugye milyen igaz, hogy egy mondat, vagy akár egy szónak milyen mély értelme lehet? Nem véletlen, hogy állítólag annak idején Isten is csak egy törvényt adott Mózesnek, de Mózes kénytelen volt megkérni Őt, hogy kicsit terjessze ki ezt az egy törvényt, mert nem értik az emberek. Aztán gondolom ebből lett a Biblia, mert a 10 parancsolat már túl bonyolult volt.
Mert igazából ha van annyira intelligens az ember, akkor egy mondat, vagy akár egy szó is elmondhatja neki azt, amit jelenleg órákba nyúló előadások és könyvek csak éppen karcolnak.

A fenti írás és a jövőbeli írások is a saját véleményemet tükrözik, melyeknek csak alapjai az előadások. Én sokat tanulok ezekből, de amit leírok, azt úgy is gondolom. Jelenleg.

Jó napot!

Összes írásom →

Comments