Be ZEN

Jóga gyakorlatok 1 - Pascsimottanászana írta: mudlee - February 08 2014

Egy új mini sorozatot szeretnék most elindítani, melyben a jógában általam eddig megismert gyakorlatokról fogok írni pár szót. Mit jelent nekem, miért jó a testnek, miért ajánlatos gyakorolni. Remélhetőleg sikerül annyira felkelteni az érdeklődéseteket, hogy egy alaptanfolyamra elmenjetek :)

„Ez nekem miért lesz érdekes? Bocs, de nem érdekel annyira a jóga...”

Nincs ezzel semmi gond. Amit kérek, hogy légy nyitott, és járj nyitott szemmel. Olvasd befogadóan a lenti sorokat, hátha megtalál valami, amiről még nem is tudsz.
Csak egy tanulságos, rövid történet ezzel kapcsolatban: nekem az IT pályafutásom úgy kezdődött, hogy Zsolti (de kár, hogy nem olvasod!) és Peti barátaim éppen valamit programoztak a gépükön, amikor ott voltam, és az egyik parancs eredménye olyan szépen íródott ki a monitorra, hogy megtetszett. Meg is jegyeztem, hogy „wow, ez tökre tetszik!”. Ők összenéztek, és így lett megvásárolva az első számítógépem, így kezdődött a pályafutásom. Pár fekete-fehér sorral.

Pascsimottanászana - ülésből előrehajlás

Az első gyakorlat az egyik kedvencem.

Azt hinné az ember, ez egy olyan gyakorlat, mint az ülés. Semmi különös nincs benne. Első blikkre, amikor lehajolsz a cipőt bekötni, az is megy, nem? Nem nehéz. Amikor meglátod a képen, hogy néz ki a gyakorlat, elképzeled magad, ahogyan épp csinálod, és megjegyzed: „nem tűnik nehéznek”.
Viszont e mögött az igazán egyszerűnek tűnő gyakorlat mögött olyan mélység van, melyet kevesen ismernek fel elsőre - sőt, talán senki. Ebből a mélységből szeretnék ízelítőt adni most, ameddig én jutottam.

Így néz ki az ideális kivitelezés: Forrás: http://www.jogasziget.hu

Én és a Pascsimottanászana

Az első pár hónapban, amikor gyakoroltuk az órán, akkor egészen kétségbeejtően rosszul ment.
A gyakorlat úgy kezdődik, hogy nyújtott lábbal, egyenes háttal ülünk. Majd felemeljük a kezünket magas-tartásba, és mellkassal, derékból elkezdünk előre hajolni, majd amikor már nem megy tovább, megnyújtózunk még egyet, és megpróbáljuk megfogni a lábunkat.

Nekem ez eleinte úgy nézett ki, hogy az előrehajlásnál a fejem, és a felső testem 5-10cm-t tudott előre menni. Gyakorlatilag ugyanúgy ültem, csak kicsit előre bólintottam a fejem. Pedig a cipőmet nagyon könnyen be tudom kötni :)

Pár hónap elteltével, amikor már rájöttem, hogy hogyan lehet a légzést használni, akkor elkezdtem gyakorolni, hogy belégzésre oda „irányítom” a levegőt és az erőmet a derekamhoz, majd kilégzésre megpróbálok a derekamra fókuszálva előre hajolni. Persze nem ment, a hátam mindig görbe volt, de kezdtem elkapni a fonalat.
Aztán egyik alkalommal Zoli pont egy ilyen kilégzéskor jött oda és a kellő ütemben segített be, és akkor ismertem fel, hogyan kell derékból hajlítani. Nem mondom, hogy tökéletesen megy, de most már érzem, hogy hogyan kell. Ez azon érzések egyike, melyek hiányoznak, ha nem megyek jógázni. Az a tudatosság, hogy egy olyan testrészeddel dolgozol, amivel általában nem foglalkozol, vagy ha igen, csak azért, mert fáj.

És akkor ez csak az eleje. Nagyon az eleje az egésznek. Ezután jön az, hogy figyelsz arra, hogyan tartod a lábod, merre nyújtasz, a kezed hogyan áll, a könyökeid pozíciójára figyelsz, a megfelelő csakrára koncentrálsz, stb, stb, stb. A kihívás nem az előrehajlás maga - nekem az is az. Még csak nem is az, hogy mindenre figyelj közben, hogy rendesen tartod-e. Hanem az, hogy úgy tartsd ki, úgy legyél benne, hogy ha akarnál, akkor tudj meditálni is. Azt mondják a guruk, hogy akkor csinálsz egy ászanát jól, ha meditálni is tudnál benne.

Jótékony hatások

Részletesen a jógasziget honlapján tudod elolvasni (milyen belső szervekre van hatással, hogyan, stb.), felesleges az egészet ide másolnom, viszont leírom, rám milyen hatással volt eddig.

Gyerekkorom óta derékfájós vagyok. Hosszú állás, ülés után mindig fáj(t) a derekam. Mostanában (mióta legalább hetente egyszer jógázom) már kevésbé, vagy nem is fáj.

Megtanultam(?) továbbá, hogyan lehet a test egy nagyon kicsi részére koncentrálni, és csak azzal dolgozni. Régen, amikor jógikról néztem videókat, mindig elképedve néztem, hogy mozgatták a bordáikat, vagy egyéb elképesztő dolgokat műveltek. Akkor kamunak hittem, de most már tudom, hogyan lehetséges ez, hihetetlen fókusszal, és energiával. Ennek talán első lépcsője, hogy megéreztem, hogyan hajoljak előre a derekammal.

Mióta küzdősportolok, többé-kevésbé jó a testtartásom, de ez a gyakorlat (is) az, ahol muszáj tudatosan arra figyelni, hogy egyenes maradjon a hát. Így amikor nem jógázom, akkor is bekattan néha, hogy éppen nem jól ülök, és már javítom is a tartásom.

Mint minden gyakorlat, ez is nyújt. Nekem iszonyat kötött a csípőm és a környéke, de ennek és az ehhez hasonló gyakorlatoknak köszönhetően egyre lazább. Nagyon földi példával élve: amikor köríves rugást gyakorlok edzésen, már simán tudok bemelegítés nélkül is fej-magasságig rúgni - persze az én magasságomban :).

Nem szereted csinálni? Tedd kihívássá!

Ez az ászana nekem mindig a fénypontja az óráknak, mert ez megy szinte a legnehezebben. Több ászanával egyetemben, az elején nagyon nem szerettem (van olyan, amelyet még most sem igazán). De rájöttem, hogy akkor semmi értelme csinálni, ezért átalakítottam a gondolkodásom úgy, hogy kihívásként tekintettem rá, és próbáltam megszeretni. Próbáltam megtalálni, mi az, ami tetszik benne. Ez olyannyira sikerült, hogy azóta ez az egyik kedvenc gyakorlatom.


Összes írásom →

Comments