Be ZEN

Pénz, boldogság, környezetvédelem. írta: mudlee - March 25 2015

Szeretnék pár olyan témáról beszélni, amelyek régóta járnak a fejemben, és jelenleg is a legnagyobb ellentmondások bennem ezekből származnak. Olyan témákról, melyek számunkra mindennapinak tűnnek, és nagyon ritkán mélyülünk el bennük tudatosan.

1. Anyagiság, pénzvilág, boldogság

...
Money, money, money
Must be funny
...
Abba - Money, money, money

Az Abbának volt egy híres dala, aminek a refrénjére valószínűleg mindenki emlékszik. Ha pénz van, minden van. Ha pénz van, minden jó és szép, minden probléma megoldódik. Ezt gondolja az átlag ember. A baj az, hogy mi azt gondoljuk, nem vagyunk átlag emberek, és tudjuk, hogy ez a frázis nem igaz. Szerintem viszont átlag emberek vagyunk, és ugyanúgy fogalmunk sincs róla, mint bárki másnak.

A hindu vallás szerint azóta forog minden a pénz körül, mióta az uralkodást a nép felett a kereskedők kasztja vette át. Innentől kezdve már nem számított az erkölcs, a józan ész, semmi más, csak a pénz.
Gondolhatjuk azt, hogy persze, ez régen volt, és a mai civilizáció már régen túllépett ezen, de valóban így van ez? Elég csak a magyar sajtót megnyitni bármelyik oldalon, és mindenhol az köszön vissza, hogy ki vagy kik milyen kárt szenvedtek azért, mert másnak valami olyan állt érdekében, ami többeket megkárosított.

Romlottság

Tovább megyek. Azt mondom, elég csak magunkon elgondolkozni. Akik ezt a blogot olvassák, legalább valamilyen szinten nyitottak a változásra, és gondolkozó embernek vallják magukat. Én legalábbis annak tartom magam. Te, mint gondolkozó ember, mit csinálnál, ha az alábbi lehetőség állna előtted:
XY. fizet neked 1.000.000 forintot, ha bevállalod, hogy kimész Budapest egyik főterére meztelenül, fél órára.
Igen, vagy nem? Igazából lényegtelen. A lényeg, hogy elsőnek nem az futna át a fejeden, hogy meztelenül kell valahol állnod és ez milyen erkölcsi normáidat szegné meg, hanem az, hogy ezért 1.000.000 forintot kaphatsz. Igazából a meztelenség helyett bármi állhatna, akkor is elsőnek a pénz ütné meg a figyelmed. Fél másodperc alatt átfutna az agyadon, hogy mit vennél belőle, hogyan mondanál fel a cégnél, hova költöznél, stb. Lehet, hogy miután végig futott, hogy mi mindent tehetnél ennyi pénzzel, akkor újra értelmeznéd az egészet, és azt mondanád, hogy „kösz nem”, de elsőnek biztos nem az erkölcsön és a következményeken járna az eszed.
Nos, ennyire vagyunk már romlottak, és ennyire csak a pénzen jár az agyunk.

Több pénz = több boldogság?

Pénzzel való igaz, hogy sok mindent lehet kezdeni, főleg könnyebb életet élni. De ez vajon egyenes út-e a boldogsághoz?
Vegyünk most téged kiindulásnak. Szedd össze, milyen helyzetben vagy. Lakás/ház/albérlet, autó, gyerekek, anyagi mozgástér, stb. Most képzeld el azt, hogy olyan helyen élhetsz, olyan lakásban, amilyenben szeretnél. Annyi pénzed lehet, amennyit szeretnél, és azt csinálhatsz amit akarsz. Jól hangzik, nem?
Én most, ha így hirtelen belegondolok, valami csendes, európai kisvárosban élnék, egy elektromos autóval felszerelve, családommal, megújuló energiákat használó házamban. Magamnak termelnék, így minimális bevételre lenne szükségem. Erre simán tudom azt mondani, hogy így boldogabb lennék. De valóban?
Biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy merülnének fel problémák, maximum más jellegűek. Nem azon aggódnék, hogy mikor lesz már saját házam az albérlet helyett, hanem mondjuk azon, hogy megint elrohadt a termésem.
Képzeld bele te is magad a te általad áhított élethelyzetbe, és élj benne egy kicsit gondolatban. Valóban boldog vagy? Vagy olvasgass egy kis bulvárt gazdag emberekről. Sehol nem írják azt, hogy ők mennyivel boldogabbak a sok pénzükkel, sőt.

Van egy keleti mondás, mi szerint minél több anyagi javad van, annál több a problémád is. Egyszerű példa: vettél egy új autót a régi helyett. Innentől bejön egy új félelem: ellopják, megkarcolják, félteni kell.

Újabb dolgok = több boldogság?

„Az élet kellékei”
Többször szembe jött már velem Hamvas Béla mondása, miszerint ahhoz, hogy rendben éljünk, kellékekre van szükségünk. Kell egy ház, ahol alhatunk, kell egy autó, amivel eljuthatunk A-ból B-be. Ezzel nincs is probléma. A probléma azzal van, hogy a mindennapjainkat ezen kellékek megújítása utáni sóvárgásunk teszi ki. Mindenből újat akarunk, mindenből jobbat akarunk, sosem elég jó, ami van.
Nem elég jó a 2-3 éve megvásárolt mobil, a 10 éves autó, a fél éves laptop. Nem jó az LCD TV, most már LED TV kell. Jobb kell, és erősebb. Egyre gyakrabban.
Manapság nem évekre vesznek az emberek TV-t, telefont és cipőt. „Idény cipőt” veszünk, ahogyan Anyukám mondta valamelyik nap.

Ehhez a kényszeres vásárlási lázhoz a cégek készségesen asszisztálnak. A lelkiismeretünket hamar lenullázzák a „vedd meg, neked kell” jellegű marketinggel, és mindehhez a minőséget is olyan alacsony szinten tartják, hogy nehéz így tudatosan választani bármit, úgyis ki kell dobni 1-2 év múlva.
A lelkiismeretünk ugyan megpróbálja feltenni a kérdést, hogy „biztos, hogy kell ez nekem?”, de hamar elhárítjuk a cégek által a fejünkbe injektált válaszok sorával: „a régin nem fut már rendesen ez az alkalmazás”; „az új autó 2 literrel kevesebbet fogyaszt”; „Az új TV-n jobb a kép”; „ez már több éves”; stb.
Igazából minden vásárlás előtt azt a kérdést kellene feltennünk, hogy ezért a pénzért mennyi időt áldoztunk az életünkből arra, hogy a előteremtsük? Megérte? Valóban ezért dolgoztam napokig/hetekig, hogy ezt megvehessem? Ez az értelme az életemnek? Az új TV, az új autó?

Miért kell egyáltalán megújítani a kellékeket? Jó kérdés. Saját magamon megfigyelve úgy látom az alábbiak lehetnek az okok. Igazából egy.

  • A pillanatnyi kielégülés élménye, melyet hamisan boldogságként érzékelünk. Én imádok új dolgokat kibontani, megnézni, kipróbálni, nyomogatni. Egy ideig. 1-2 hét/hónap után ráunok. És ezzel szerintem az emberek döntő többsége így van. Kell az újdonság élménye, mert azt hisszük, hogy ez a boldogság.
  • Nem tudunk boldogan élni. Alapvető emberi cél, hogy boldogak akarunk lenni. De nem tudjuk hogyan. Ezért keresünk folyamatosan. Sajnos a társadalom elment abba az irányba, hogy a boldogságot anyagi javakban méri, ráadásul akkor lehet csak boldog valaki, ha egyre jobban boldog. Olyan ez, mint a GDP. Nem elég, ha egy ország jó évet zárt, a következőnek még jobbnak kell lennie. Ezért van az is, hogy az emberek sokszor nem valamit vásárolni mennek be a boltba, hanem csak úgy vásárolni. Nem a vásárlás tárgya a lényeg, hanem maga a vásárlás. Mert attól várják a boldogságot. A minél több vásárlástól.

Vásárolj többet, jobbat. A reklámok

A minél több pénzköltést, és a minél több tartalomfogyasztást a reklámok teszik igazán abszurddá. Részletesen nem szeretnék belemenni, hogy miért, csak egy történetet mesélnék el.
Valamelyik nap jöttem haza, és az út egyik szakaszán arra figyeltem fel, hogy - viccen kívül - 30 méterenként óriás reklám felületek néztek felém minden oldalról. Majd jobban megvizsgálva, a mellettünk futó sínek felé is táblák néztek, és a sínek túl oldalán futó másik út felé is. Minden irányból hatalmas táblák. Mindezt kilométereken keresztül. Igazából lényegtelen, miket próbáltak eladni, egy volt a lényeg, melyet lelki szemeim előtt láttam: VÁSÁROLJ!
És ez persze egy a reklámok fajtái közül. A legdurvábbak talán a TV reklámok. Megfigyelted már, hogy mennyi a reklámidő, és mennyi a műsoridő? Puzsér Robinak van egy jó mondása, amit imádok: „A reklámok nem a műsorok közti időt töltik ki. A műsorok azok, amelyek a reklámok közti időben próbálnak ott tartani”.

Mellesleg, a fentebb említett példa közben a Wall-E jelenetei ugrottak be egyből:

Wall-E Buy n LargeWall-E Buy n Large

Mi is az igazi boldogság?

Nem akarok ilyen magasztos témába belefutni, mivel én közel sem vagyok szent, sem olyan, aki a fenti problémákat sikerrel kezeli. De felteszem a kérdést magamnak, hogy mi is a célunk itt? Igazából mindegy, mit válaszolunk, miben hiszünk, de biztos vagyok abban, hogy nem az, hogy haszontalan dolgokra költsük azt a pénzt, amelyért stresszelve, hetekig dolgoztunk.
A boldogság az én olvasatomban, és azok alapján, amiket eddig olvastam/hallottam: nem létezik. Legalábbis nem ebben a világban. Azt hiszem, Popper Péter mondta, hogy olyan nincs, hogy tartós boldogság, csak maximum olyan, hogy folyamatos megelégedettség. Elégedett vagyok magammal, a társammal, a meglévő anyagi javaimmal, mindennel, amim van. Ezért nem kell semmiből sem új, nem történik velem semmi különös, jól elvagyok.

„Úristen, egyedül vagyok!” - A tartalomfogyasztás

Egyik kedvencem ez a szó. Elmondom, én hogyan fogyasztottam tartalmat régen (ennek egyes elemei máig visszaköszönnek sajnos): volt kb. 20 oldal, amit rendszeresen böngésztem, ha épp nem voltam a gépnél, akkor a telefonomon. Ha jött egy email, azonnal kaptam róla értesítést, és elolvastam. Folyamatosan olvastam valamit, böngésztem, lapoztam, görgettem, stb.
A baj ezzel, hogy jó része haszontalan információ volt. Megint megjelent egy új telefon. XY pártjának a népszerűsége 5%-al romlott. Tegnap leállt a Facebook. Stb.
Valamelyik nap jöttem rá, hogy hogyan is néz ki ez az egész folyamat, mire ide eljut az ember. Erősen szubjektív a véleményem, de sok fantáziát látok benne:

  • 1. A technológiai fejlettség, és az életvitel miatt rengeteg szabadidejük van az embereknek.
  • 2. Ezt a szabadidőt sokan nem tudják kihasználni, vagy erőt vesz rajtuk a lustaság.
  • 3. Az ember elkezd unatkozni.
  • 4. Az unatkozását palástolja a tartalomfogyasztással.

Amire itt rájöttem, mint extra adalék, hogy nem létezik olyan, hogy unatkozás. Az unatkozás nem más, mint az, amikor az ember végre egyedül van önmagával, és megijed tőle. Nem mer egyedül lenni, nem mer csak ülni és semmit sem csinálni, nem mer önmagával szembenézni. Ezért van az, hogy a mai ember egyáltalán nem tud egy helyben megülni, meditációról nem is beszélve. Ez egy olyan dolog, amin lehetne javítani, de az egészet ott kellene kezdeni, hogy fel kellene ismerni, hogy „igen, nem tudok magammal egyedül lenni”.

Ebben az egyben sikerült előrelépést elérnem, ezért adok két rövid tippet:

  • Utazás közben ne nyomogasd a telefonod. Csak figyeld a tájat, az embereket. Ha városban vagy, akkor jegyezd meg, hol vagy, mi van ott, stb.
  • Engedj meg magadnak legalább az este egy kis időt, amikor csak ülsz, és nézel ki a fejedből. Konkrétan csak ennyit csinálj. Ülj, és nézz.

2. Környezetvédelem

A föld védelme

Igazán könnyelműek vagyunk, amikor nap mint nap a mai fogyasztói társadalomban részt veszünk. Bemegyünk a boltba, megvesszük a szokásos édességet, élelemet, rendelünk havonta/hetente egy-két műszaki dolgot, és élünk boldogan. Én sem gondolkozok azon minden nap, hogy mi lesz 10 év múlva. Szelektíven gyűjtöm a szemetet, próbálok nem kidobni élelmiszert, nem folyatom a vizet feleslegesen, stb.
Viszont, mint gondolkozó emberek, úgy gondoljuk, hogy gondolunk a jövőre. Nos, szerintem - már bocsánat -, de lófaszt gondolunk.

Belegondolunk-e abba, hogy

  • minden egyes felesleges vásárlással tovább növeljük az amúgy is hatalmas fogyasztást, és még jobban terheljük a földet?
  • amikor egy padlógázt nyomunk, akkor egy újabb szöget verünk bele a légkörbe?
  • amíg a Föld egyes részein egyre nagyobb vízhiány van, addig mi, civilizált emberek ivóvízzel húzzuk le a wc-t?

Őszintén, ki gondol ebbe bele? Őszintén, kit érdekel ez valójában?
Az az egy baj ezzel, hogy lehet nem mi, de legkésőbb unokáinknak ez már nem csak pár elgondolkoztató sor lesz, amit ezen a blogon olvashatnak, hanem nagyon is kézzelfogható a valóság.

Természetesen az ember találékony, ha a problémák halogatását kell valahogy természetessé tenni. „De hát a régi telefonommal nem tudok dolgozni már”; „Valahogy le kell jutni a Balatonra”; „Muszáj dolgoznom, valamiből meg kell élnem”.
Nem vagyok álszent, ugyanezekkel a kifogásokkal tolom el az apokalipszist én is. Most például vennem kellett egy párásítót, mert annyira száraz a levegő a szobában, hogy a torkunk folyamatosan ki van száradva. Valószínűleg pár évig fogja - jó esetben - bírni, utána mehet a kukába.

Csak az a baj ezzel az egésszel, hogy az elodázás csak a képzeletben működik. Sokat gondolkoztam rajta, hogyan lehetne ezen változtatni. Arra jutottam, hogy az nem rossz, ha ezekre oda figyelek, és nem veszek felesleges dolgokat, spórolok mindennel, de

  • ezt nem lehet tudatosan csinálni nap mint nap, egyszerűen nem illik bele ebbe a civilizációba - még.
  • ez kevés. Nagyon kevés. Én, mint vegetáriánus, és ezekre odafigyelő ember kitöltöttem a WWF tesztjét, hogy ha úgy élne mindenki, mint én, akkor mennyi Föld kellene ahhoz, hogy fenntartható legyen az élet. Nekem 1.76 jött ki. És nekem nincs autóm, nem eszek húst, nincs gyerekem, stb. Egyik barátomnak, aki szintén kitöltötte, 172 jött ki, pedig ő sem él kacsalábon forgó palotában.

Luxus, avagy pusztítsuk hatékonyabban a Földet

Pont ma beszélgettem egy ismerősömmel pár szóban az utazásról. Megállapítottuk, hogy rengeteg magyar ember utazik külföldre kirándulni. Anglia, Spanyolország, stb. Ezzel nincs gond, de jó részük (én is) Magyarország töredékét sem ismeri. Vagy akár a környékbeli helyeket (Ausztriai hegyek,Szlovénia, stb.). Ezért elmegy a világ végére, repülővel, hajóval, vonattal, stb. Közben ég a kerozin, lassan pusztul az állatvilág. De mi legalább jól érezzük magunkat.

A másik dolog, hogy manapság egyáltalán nem számít luxusnak, hogy valaki Facebookozik, Skype-ot használ, stb. Abba viszont nem látnak bele az emberek, hogy mi van emögött az egész technológia mögött. Mutatom:

Facebook Serverfarm

Ez csak egy töredéke a Facebookot kiszolgáló gépeknek, amelyek a nap 24 órájában mennek, és energiát fogyasztanak. És a Facebook csak egy a milliárd másik szolgáltatás mellett, amelyek mind-mind ilyen, folyamatosan üzemelő és folyamatosan amortizálódó (pár év után hulladék) szervereken működnek. Ez a tendencia ráadásul exponenciálisan nő (vagy jobban), köszönhetően a cloud (felhő) technológiának. Mindenki mindent a felhőben akar tartani, ami nem jelent mást, mint a fentebb látható szerverek végeláthatatlan sorait.
Meg kell említenem, hogy a Facebook, Apple és még pár óriás igyekszik a szervereit megújuló energiával üzemeltetni, de van egy olyan érzésem, hogy nem a Föld megvédése volt a szempont (hanem a profit).

Persze, ezen kívül számtalan értelmetlen dolog van még, amit mi mindennaposnak veszünk, viszont a Föld szemszögéből luxusnak számít. Ez csak két példa volt arra, hogy számunkra oly hétköznapi dolgok is milyen mélységekkel rendelkeznek.

Mindannyian csak turisták vagyunk ezen a bolygón. Senki nem él itt örökké, legfeljebb egy évszázadot maradhatunk. Így aztán, amíg itt vagyunk, jobb ha megpróbálunk értelmesen, hasznosan élni, jó szándékkal lenni egymás iránt. Akár csak néhány esztendőt, akár egy teljes évszázadot töltünk itt, igen sajnálatos és szomorú dolog lenne, ha arra fordítanánk a rendelkezésünkre álló időt, hogy rontsuk, nehezítsük egymás életét. Hogy súlyosbítsuk azokat a terheket, amelyeket a többi földlakó, emberek és állatok viselnek, hogy tönkretegyük a környezetet. Erre a kis időre legalább viseljük jól magunkat.
Tendzin Gyaco (14. dalai láma)

Összes írásom →

Comments