Be ZEN

Szabadság a munkahelyen írta: mudlee - June 21 2014

Amikor az ember megnéz egy olyan filmet, ami a rabszolgatartásról szól, hajlamos azt gondolni, hogy neki szerencséje van, hogy nem kell rabszolgaként élnie. Nos, egy szinten ez igaz is. Valóban nem vagyunk rabszolgák, ha magunkat a régi rabszolgatartó társadalomhoz hasonlítjuk. Viszont, lehet ezt másik szemszögből is nézni. Nem-e vagyunk rabszolgák akkor, amikor a jelenlegi fogyasztói társadalomban állandóan az újabbnál újabb fizikai tárgyak után sóvárgunk? Nem-e vagyunk rabszolgák akkor, amikor a munkahelyen egy másik ember utasít nap, mint nap? Rengeteg aspektusa van ennek, de a mai írásomban a munkahely felől szeretném megvizsgálni kicsit ezt a problémát.

Az én hátterem

Én olyan embert tartok hitelesnek, aki mögött látom, hogy mi van, látom, hogy mi alapján mondja azt, amit. Ezért pár szóban szeretnék írni arról, hogy én mi alapján alkotok véleményt.
Nem dolgoztam még sok cégnél. Az első cég, ahol dolgoztam, egy kis, ~15 fős cégként indult, majd amikor eljöttem, akkor ~150-en voltunk. Kisebb szünet után egy startup cégnél kötöttem ki, ahol azóta is ott vagyok. Ezen kívül sok ismerősöm, és pár barátom tapasztalatát ismerem, akik vegyesen dolgoznak nagyvállalatnál, közepes- és kisvállalatnál. Vannak olyanok is, akik saját cégben dolgoznak, amit ők építettek fel. Véleményem a két cégben eltöltött idő (~7év) tapasztalatai alapján, az ott partneri kapcsolatban megismert emberek beszámolói, és a barátaim, ismerőseim tapasztalatai alapján álltak össze az évek során.

Nem biztos, hogy rád, vagy az aktuális körülményeidre igazak!

Ne feledd, nem mindenkinek vannak opciói. Nem ugyanabban a helyzetben vagyunk. Ezek csak általános meglátások, és tanácsok. Ha úgy érzed, hogy tudsz belőle hasznosítani valamit, tedd, de tudd, hogy neked nem feltétlen ez lesz a jó.
Tisztában vagyok vele, hogy nem mindenkinek van lehetősége tanulni, nem mindenki él olyan helyen, hogy a számára adott lehetőségek olyanok legyenek, mint másoknak, ezért természetesen, ezt is figyelembe vettem.

Ha téged nem is érint, biztos ismersz olyat, akit annál jobban. Küldd el neki, nézd meg, hogy ő hogyan reagál rá!

Mit láttam én a világból, amikor elkezdtem dolgozni?

Amikor főiskola után elhelyezkedtem, minden új volt. Nagyváros, sok ember, sok ismeretlen ember, stb. Amikor egy ennyire új környezetbe kerül az ember, hajlamos bizonyos dolgokat elengedni maga mellett, vagy nem észrevenni. Ilyen lehet például az, hogy nem ismerjük fel, hogy egyes emberek milyen maszkot húznak magukra.
Mi ez a maszk? Számomra akkor derült ki elsőnek, amikor egy csapatépítőn kicsit részegen sikerült egy emberrel elbeszélgetni, aki előtte a heti XY feladataimat adta. Akkor derült ki, hogy ő is egy átlagos ember, tök jó fej. Viszont bent a munkahelyen ő egy felsőbb pozícióban volt. Egy olyan pozícióban, ahol ő más embereknek megmondhatja, hogy mit csináljanak. Nekem megmondhatta, hogy én mit csináljak. Egy munkahelyi „maszkot” viselt, amely maszk számára megengedte, hogy felsőbbrendűnek érezze magát.

Sosem tudtam továbbá megérteni, amikor azt láttam, hogy egy vezető, vagy akár csak egy kezdő - de felelős pozícióban lévő - ember úgy bánik egy takarítóval, mint egy robottal, vagy tárggyal. Ilyenkor mindig azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy nem látja, hogy ő is egy ember? Azért, mert ő „csak” egy takarító, vagy „csak” egy titkárnő, vagy „csak” egy postás már nem is lehet vele emberi nyelven, nem lekezelően beszélgetni? Az emberek néha furcsák...

Egyszer élünk!

Sokszor halljuk ezt a kifejezést, amikor valaki részegre bulizza magát, vagy valami nagyon őrült dolgot csinál. Miért nem gondol bele ebbe valaki akkor is, amikor a nap 8 órájában teljesen értelmetlen dolgot végez?

Mielőtt tovább megyünk a témában, az alábbi pontokon gondolkozz el:
  • Tegyük fel, 22 éves korodtól 65 éves korodig (ha jól tudom, ez a felső határ most a nyugdíjnak) dolgozol. Ez alatt az idő alatt összesen ~87032 órát fogsz dolgozni, ami 3626 nap, nagyjából 10 év. Ez nem tűnik olyan soknak, de mivel nem egyhuzamban, hanem 43 év alatt elosztva fogod véghez vinni, így már eléggé áthatja az életed, nem?
  • Amikor bemész a munkahelyedre, akkor egészen addig, amíg nem végzel, hasznosnak érezted a napot? Úgy érezted, hogy jó irányba tart az életed? Jó kedvűnek, boldognak érzed magad?
  • Hányszor idegeskedtél valami olyasmin, ami téged vagy nem érdekel, vagy nem értesz hozzá, vagy nem is a te hibád?
  • Látod-e értelmét annak, amit csinálsz? Amit a nap/hét/hónap végére leraksz az asztalra, van értelme? Ki tudod jelenteni, hogy ezért érdemes volt az életedből azt a napot/hetet/hónapot rááldozni?
  • Emberként kezelnek, egyenlően, vagy inkább kiszolgáltatottnak, alsóbbrendűnek érzed magad?
  • Ha tegyük fel, sok pénzed lenne, akkor is ezt csinálnád? Érdekelne-e akkor is ez a munka, ha nem kellene az anyagiak miatt aggódnod?

Én az első munkahelyemen, ezeket a kérdéseket tettem fel 2 év után. És ahogy telt az idő, egyre többre a negatívabbik válasz lett a válasz. Elgondolkoztam azon, hogy ha már ennyire kevés időnk van itt a földön, akkor jó ez, hogy az életem javát úgy töltöm el, hogy: nem azt csinálom, amit szeretek; nem olyan emberekkel, akik szimpatikusak; nem látom értelmét annak, amit csinálok; és még csak emberként se kezelnek sokszor.
Azóta rájöttem, hogy nem csak 2 év után kell ezeket a kérdéseket feltenni magamnak, hanem folyamatosan. Folyamatos ellenőrzést kell tartanom, hogy abba az irányba halad-e az életem, amerre szeretném.

De dolgozni kell! Ki fizeti ki a számlákat?

Valóban. De nem gondolkoztál még azon, hogy miért dolgozol? Számold ki, hogy a fizetésedből mennyi megy el olyan dologra, ami pusztán szórakozás, és kényelem. Persze, erre általában az a válasz, hogy ha már dolgozom, valami szórakozás csak kell!

Erre egy nagyon jó tanító mesét szeretnék ide idézni. Kérlek, gondolkozz el ezen:

„Ült a gyönyörűséges görög tengerparton, fatörzsön vájt csónakja mellett egy halászember, és élvezte az áldott napsütést. Arra járt egy gazdag, jólöltözött turista, külföldi piackutató szakember, aki ebben a „fejlődő országban” dolgozik. - Mondd barátom, mit csinálsz?
- Élvezem az áldott Napot! - felelte a görög.

A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.

- És egyébként mivel töltöd az idődet? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász.
A piackutató itt közbevág:
- Nézd, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok neked!
- Hosszabb ideig kellene halásznod! Akkor több pénzt keresnél, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudnál vásárolni ennél a kis, kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudnál keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudnál tenni egy több csónakból álló, vonóhálós flottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulnád a halaidat, közvetlenül a gyárnak tudnád eladni, amit fogtál, vagy beindíthatnál egy saját halfeldolgozó üzemet.
- Akkor el tudnál menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatnád a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetnéd, hogy bevezesd a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetnél.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember.
- Nyugdíjba vonulhatnál. Otthagyhatnád a városi rohanó életformát, és egy távoli faluba költözhetnél.
- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
- Akkor volna időd halászgatni, játszani a gyermekeiddel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családoddal, és összejönni a barátaiddal zenélgetni kicsit...”

OK, ezt értem, és most hagyjak ott mindent?

Ha úgy érzed, hogy annyira rossz helyen vagy most, akkor igen. Amennyiben „csak” apróbb problémáid vannak a jelenlegi munkahelyen, akkor próbáld azokat megoldani.

Ezekkel kapcsolatban az alábbiakat tanácsolom (amiket én is tettem anno, és most is használok):
  • Felejtsd el, hogy azért, mert valaki nálad magasabb pozícióban ül, drágább kocsija van, vagy szebb öltönye, ezért ő úgy bánhat veled, mint ha valami félisten lenne. Nálunk vidéken azt mondják erre (ugye?), hogy - és bocsánat a vulgáris megnyilvánulás miatt - „ő is ugyanolyan büdöset szarik!”
  • Ha van lehetőséged, halmozz fel annyi tartalékot, amivel 3-4 hónapig munka nélkül meg tudsz élni. Lehet, hogy egy ideig nem lesz pénzed így pár dologra, de muszáj előre készülni, ha tényleg változtatni szeretnél az életeden.
  • Olvasd el az alábbi könyveket: - A kevesebb ereje - 4 órás munkahét - Remote - (angol, a távmunkáról szól, én is még csak most fogom olvasni)
  • Növeld az önbizalmad. Járj küzdősportra, olvass önismereti könyveket, beszélgess erről a barátaiddal.
  • Nézelődj, hogy milyen lehetőségek vannak, ha most váltani szeretnél munkahelyet. Tedd ezt úgy, hogy lehetőleg ne lássa a főnököd :) Ez azért hasznos, mert megláthatod, hogy nem csak úgy lehet dolgozni, ahogy te dolgozol. Vannak jobb helyek is. És hidd el, ezeknél a jobb helyeknél is vannak jobb helyek.
  • Ha olyan cégnél dolgozol, ahol sokat keresel, de nem számít, hogy mennyit dolgozol, csak bent ülj az irodában heti 40 órát, akkor: kezdj el olyan dolgokkal foglalkozni munkaidőben, ami téged érdekel, vagy szeretnél csinálni. Ha eddig sem tűnt fel senkinek, hogy a nap felét a semmittevéssel töltötted, ez se fog.
  • Amikor valaki arra kér, hogy csinálj meg valamit, amit nem értesz, hogy miért kell megcsinálni, kérdezd meg. Az esetek legalább felében a válasz valami ilyesmi lesz: „nekem is ezt mondták”. Minél több ilyen választ kapsz, annál jobban meg fogod magadban erősíteni a tudatot, hogy te nem szeretnél olyan dolgokat csinálni, aminek semmi értelme. Ez a tudat pedig segít, hogy legyen önbizalmad váltani. PS: ha nem érted a videót, miről szól, olvasd el ezt.
  • Erre a gondolatra egy nagyon jó előadásban találtam rá: ne feledd, hogy a legfontosabb dolog, ami ezen a világon neked megadatott, az az idő. Amikor a pároddal időt töltesz, jobb ajándékot nem is adhatnál neki, hiszen bár egy ezüst nyaklánc is nagyon szép, de te mégis csak az életedből egy darabkát neki ajánlottál. Gondolkozz ezen akkor, amikor egy olyan dolgot csinálsz, amit nagyon nem szeretsz, egy olyan embernek, akit ki nem állhatsz. Gondolkozz ezen, hogy biztos neki szeretnéd adni az életed egy darabkáját? Megéri?
  • Lebegjen ez előtted: Más életét akarod élni, vagy a sajátodat?
Én mindenkivel egyformán beszélek, a szemetessel ugyanúgy, mint az egyetem elnökével.
Albert Einstein

Összes írásom →

Comments