Be ZEN

Te vettél már ajándékot? - A Karácsony ünnepe. Szerintem. írta: mudlee - December 23 2013

Kicsit hatásvadász a cím, de a mai bejegyzés erről és a szeretet és Jézus születésének az ajándékozás ünnepéről, a karácsonyról fog szólni.

Gondolom mindenkinek megvan az érzés a gyerekkorából, amikor az első hó már leesett, és elérkezett a nagy nap, szenteste, december 24-e. Tűkön ültünk, arra várva, hogy elkezdhessük felállítani a karácsonyfát, belefaragni a tartóba, majd feldíszíteni. A fenyő illata igazi különleges hangulatot adott az egésznek, meg úgy maga az esemény is, ami évente csak egyszer van. Jó esetben az egész család ott van, jó esetben mindenki vidám, és mindenki ráér.

Már az én gyerekkoromban beférkőzött azonban egy másik érzés, mely áthatotta az egész karácsonyt, sőt, már az azt megelőző heteket is. Ez pedig az ajándékláz. Szándékosan hívom így, reflektálva 19. században Észak-Amerikában kitört megőrülésre (aranyláz). Hiába volt a karácsonynak az a meghitt légköre, minden gyerek azt várta, hogy mit kapott (én legalábbis). Na vajon megvette anya azt az autót, amiről meséltem? - járt a gondolat a fejemben.

Ez volt anno, nézzük most mi van. Először is, válság(LOL), állítólag. Azaz senkinek nincs pénze. Tisztelet a kivételnek, de ehhez képest az emberek egyik, kevésbé tehetősebb fele szinte már nyáron elkezd spórolni a karácsonyra, míg a tehetősek az utolsó napokon test a test elleni harcot vívnak az utolsó LED TV-kért. És akkor itt még meg se próbáltam lefesteni, hogy néz ki például Budapesten ez az egész őrület. Gondolok itt arra, amikor hétvégén, este kilenckor hömpölyög a tömeg az ajándékokkal tömött szatyrokkal. Már novemberben! Vagy, amikor azokon az utakon, ahol hétvégén este egy gyalogos nincs, most négy sávban, kilométeres kocsisor van. Mindenki megy vásárolni. Nem is értem, miért nem nevezik át nemes egyszerűséggel a „vásárlás ünnepének”. Ja de, értem, akkor már minden birkának (akinek nem inge...) leesne, hogy bizony csúnyán rá lettek szedve.

A karácsony jelenleg már csak nagyon keveseknek szól arról, amiről kellene, hogy szóljon. Együtt a család, mindenki jó kedvű, senki nem siet, és mellesleg Jézusnak a születését ünneplik/megemlékeznek róla, aki az akkori kornak nagy tanítójaként fényt hozott a sötétségbe.

Mi köze Jézusnak a karácsonyhoz?

A Wikipédiából idézve:

A karácsony keresztény ünnep, amelyen Jézus Krisztus születésére emlékeznek. Assisi Szent Ferenc az ünnepek ünnepének tartotta.
Ugye ott kezdődik a probléma, hogy ha keresztény ünnep, akkor miért ünnepli a nem keresztény is?
A másik, hogy mennyire zseniálisan égett be az emberekbe egy fogalom, mely a karácsonyt és az ajándékokat összeköti, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy elbagatellizálja: „a Jézuska hozta”. De manapság már ugye a télapó is hoz valamit. Meg a manók. Most eszembe jutott a fogtündér is, amire már ki se térnék, de könnyen beláthatjuk, hasonló sztoriról van szó.

Adni jó!

A mai világban a média és az ipar gyakorlatilag kisajátította ezt a gyönyörű ünnepet. Rengeteg cég a karácsonyra készül, mert akkor sokszoros bevételük van, akár az egész évi többszöröse. Mindenhol reklámok, vásárlásra buzdító felhívások jönnek szembe. Az emberek már októberben azon stresszelnek, hogy mit vegyenek és kinek, majd utána azon, hogy vajon tetszett-e neki. Ez külön igaz a szülőkre, akik év közben is adnak ezt-azt a gyereknek, karácsonyra meg ugye mindig valami különlegessel kell előállni.

Adni jó, mivel örömet okozunk, csak manapság pont a lényeget felejtik el ebből: nem magunknak kell örömet okozni. Ez így kicsit fura elsőre, de ez alatt arra gondolok, hogy nagyon sok esetben ha valakinek veszünk valamit, akkor sokszor az a lelkünk legmélyén magunknak ajándék.
Megvan az érzés, amikor valakinek ajándékot keresel, és csak azért nem veszed meg, mert neked nem tetszik? Na, pontosan erre gondolok.
Amire nemrég jöttem rá, hogy ez az agymosás már gyerekkorban, tudat alatt elkezdődik. Mert ugye mit akar minden szülő? A gyerek örüljön, legyen boldog. Ne legyen az iskolában kinézve, stb. Ez eddig teljesen jó, csak elfelejtik azt, hogy minden egyes ilyen karácsonnyal egy újabb szöget vernek be a tradicionális karácsony koporsójába, arról nem is beszélve, hogy a gyerek, amikor felnő, ugyanezt fogja tovább vinni, és szép lassan el is fog veszni a karácsony eredeti jelentése.

Oké, mit tegyünk?

Mivel ez a felismerés bennem is elég friss, gyakorlatilag ebben a bekezdésben magamnak fogok ötletelni.
  • Szerintem, ha első körben azt tűzzük ki, hogy rendben, lesz ajándék, de mindenképp olyan legyen, ami a másik számára hasznos, akkor az jó első lépés, mert akkor kiküszöböljük azt, hogy magunknak vesszük azt a valamit. Mert ugye sokszor azt vesszük a másiknak, ami nekünk tetszik. Kit érdekel, a másik mit szeretne igazán? Meg ha érdekel is, biztos, hogy tudom én azt?
  • Második lépésnek talán az lenne a jó, ha olyan ajándékot adnánk, amit mi magunk készítünk. Szerintem ez azért fontos, mert itt már nem a vásárlás, hanem a készítés a lényeg, illetve titkon a szeretetet is vissza csempésszük, és ugye az egyik legfontosabb, amit ember adhat a másiknak, az az ideje, amely itt az ajándék készítésre szánt idő és energia.
  • Harmadik lépés legyen az, hogy az ajándék maga az, hogy összeülünk egy családi vacsorára, vagy egy közös forralt borozásra.
  • Az utolsó pedig talán az ideál, hogy valóban Jézusnak a születéséről emlékezünk meg.

A további és a köztes lépéseket egyelőre nem tudom, de ha legalább idáig eljutottam sikeresen, majd szólok :)

Béke szálljon minden házra, Kis családra, nagy családra! Karácsonyfa fenyőága, Hintsél békét a világra!

Nagykarácsony éjszakája, Krisztus születése napja, Szűz Mária édesanyja, Mely gondosan ápolgatja.

Összes írásom →

Comments