Be ZEN

Tudattágító 2. rész – Helyzetünk a világban 2. írta: mudlee - March 14 2014

Sosem értettem, hogy miért dolgoznak az emberek annyit. Miért tanulnak értelmetlen dolgokat, vagy csak olyanokat, amelyek nem érdeklik őket. Miután elkezdtem én is dolgozni, nem értettem, hogy miért töltik az emberek a napjuk döntő többségét (és az életük javát) valami olyannal, amit nem szeretnek csinálni. Nem értettem, hogy miért fontosabb mindig az idő minden mással szemben.
Most már azért kezdem érteni, de persze erről egy külön cikket is írhatnék (fogok is!).

Ennek a cikk sorozatnak a célja csak az lenne, hogy amikor azon aggódunk, hogy hogyan készülünk el egy munkával a határidő végéig, vagy azon töprengünk, hogy hogyan fizetjük ki a számlákat a hónap elején, vagy hogy valami miért történik éppen pont velünk, akkor vegyük elő ezeket az írásokat, és álljunk meg egy picit gondolkozni.
Fontos, hogy amikor ezeket az írásokat olvasod, akkor ne futólag tedd azt. Ha most csak 5 perced van, nyugodtan hagyd abba az olvasást, és gyere vissza később, amikor ráérsz! Ha ezt az írást olvasod, állj meg egy kicsit, ne kösd magad időhöz, és próbáld meg valóban befogadni azt, amiket itt megosztok. Cserébe ígérem, nem unalmas írásokkal, hanem igen érdekes, tudományos dolgokkal (is) fogok jelentkezni! :)


Az előző tudattágítóban megpróbáltam elhelyezni az emberiséget a naprendszerben, a naprendszert a galaxisunkban, azt pedig valahol az univerzumban. Lehet, hogy kicsit nehéz ezt az egészet befogadni, hiszen az átlag emberek közül senki nem volt még az űrben, maximum repülőn, senki nem látta még a saját szemével, hogy mit is jelent az, hogy „Föld bolygó”. És akkor én meg galaxisokkal és univerzummal jövök...
Mert azt könnyebb elhinni, ha azt mondom, hogy tudtad, hogy XY kontinens mellett Z sziget van? Ha nem is tudtad, meg tudod nézni. De ha nem is nézed meg, egy Google Maps fotót tudsz róla találni.
De nem ez a helyzet, ha azt mondom, hogy néztél már fel este, és próbáltad megkeresni az Androméda galaxist (ami jó égen szabad szemmel látható)? Más az egész, mert nem olyan egyszerű megbizonyosodni róla, hogy valóban ott van. „Ki hiszi el azokat a NASA fotókat?! Nem is igaz... meg amúgy is hülye angolok, angol hülyék.

Hiszem, ha látom!

Nos, én is így voltam ezzel egy ideig. 2-3 éve egy jó ideig amatőr csillagászkodtam, illetve asztrofotóztam is egy szerény eszközparkkal.
Azért szerettem nagyon ezt a tevékenységet, mert itt nagyon nehéz elhazudni, hogy az a galaxis ott van. Én még pl. sosem voltam Amerikában, ezért a fenti idézeten lovagolva jogosan gondolhatnám azt, hogy igazából nincs is. De a csillagászat szépsége nekem az volt, hogy ha belenéztem az okulárba, akkor láttam valamit. Egy ilyen jellegű tapasztalást azért igen nehéz elhazudni az ember elől:)
Pár kép, melyeket én készítettem egy Canon 350D digitális tükrös géppel, és egy 15cm-es tükörrel rendelkező távcsővel: 13149819511317788588

Tudom, nem a legjobb minőségűek, de mint írtam, amatőr eszközökkel készült, budapestről.

Hiszem, ha látom!

És honnan tudod, hogy azt látod, ami valóban van? Honnan tudom, hogy amit én csináltam, valóban igaz? Mondhatom-e azt, hogy „én csináltam, csak nem csaltam saját magamnak!”?
A fenti fotók, melyet 1-2 éve készítettem, joggal gondolhatnám, hogy tükrözik azt, ami van. Pedig ez nem így van.
Ezek a fotók egyszerűen már nem az aktualitást mutatják, sőt, akkor sem mutatták az igazi, aktuális képet, amikor készültek!

Miért?
Itt jön a képbe a fény. Először egy hasznos fogalmat szeretnék tisztázni (a fizikai részletességet mellőzve).
Fényév: egy fényév az a távolság, amelyet a fény légüres térben egy év alatt megtesz.

Az első képen az Androméda galaxist lehet látni, mely a hozzánk legközelebb eső galaxis. Számításaink alapján ~2.5 millió fényévre van tőlünk. Ez azt jelenti, hogy ha fénysebességgel tudnánk közlekedni, akkor ~2.5 millió évbe telne, mire odaérnénk.
Ugye a fényév definíciójából kiderül, hogy a fénynek is idő kell, amíg A pontból eljut B pontba. Jelen példában ez azt jelenti, hogy azok a fotonok, amelyeket én a fényképezőgépemmel begyűjtöttem, és láthatóvá tettem a galaxist a fotón, ~2.5 millió évesek voltak!. 2.5 millió éve indultak el, és sikeresen eljuttak az én fényképezőgépem érzékelőjéig.

Mit jelent ez?
Azt, hogy amikor felnézünk az égre, az már régen nem úgy néz ki valójában, mint ahogyan azt éppen látjuk. Ez szerintem igen érdekes, és már bőven a kvantum-fizika határain belüli téma.

Hiszem, ha hallom! (?!)

De nem kell ilyen messzire menni ám. Amikor vihar van, és villámlik, akkor előbb látjuk mindig a fényt, mint a dörrenést. Miért? Mert a fény gyorsabban halad, mint a hang. Hamarabb ér ide a jelenség fényhatása, mint a kiváltott hang. Régen, kiskoromban én mindig úgy figyeltem meg, hogy közeledik, vagy távolodik a vihar, hogy számoltam, mennyi az eltelt idő a villanás és a dörrenés között. Ez olyan megnyugtató volt, bár akkor még nem tudtam, hogyan lehetséges ez :)

Hiszem, ha van?

És akkor ezen a ponton (is) bukik meg nálam a hiszem, ha látom jellegű gondolatmenet. Hiszen, ha egy ennyire egyszerű, fizikai síkon is jól leírható dolog (fény) ennyire „megtévesztő” lehet, akkor mi a helyzet az olyan dolgokkal, amiket nem is látunk, vagy akár nem is tudunk megmérni? Például a rezgések, a gondolatok, stb. Mi van azokkal az esetekkel, amikor ha meg is tudjuk mérni/nézni a jelenséget, akkor csak azzal, hogy megmértük, meg is változott a viselkedése? Tehát nem tudjuk azt megmérni, ami valóban történik.

:)

A mai írás mondanivalója az volt, hogy próbálj ne csak a szemedre hagyatkozni. Próbálj nyitottan a világ felé állni, és keresni az érdekesebbnél érdekesebb dolgokat. Ne akadj le azon, hogy VV Gabi már megint mellet műtet, vagy Gyurcsány/Orbán éppen mit mond. Ennél jóval fontosabb, érdekesebb és hasznosabb dolgok vannak a világban, melyek megismerésre és felfedezésre várnak!

Galilei-t eretneknek mondták a korát megelőző felvetései miatt. Engem nem mondanának annak, de biztos hülyének néznének sokan, ha azt mondanám, hogy mindannyian rezgések vagyunk. Szimpla rezgések, minden atomunk, és pusztán a rezgések/hullámok tulajdonságai miatt, akár a gondolataink kimondatlanul is hatással vannak a világra.
Kapaszkodj, ezt tudományosan már igazolták! A következő írásban erről lesz szó.

Ha nem estél ki a székből az előző mondat után:

akkor az alábbi videót szeretném neked ajánlani, hogy egy kicsit tágítsuk a világról alkotott képünket (magyar felirat elérhető).

Összes írásom →

Comments