Be ZEN

Tudattágító - A civilizált ember problémái 2. rész írta: mudlee - December 14 2014

Ez az írás egy mini sorozat második része, mely a civilizált ember problémáit próbálja egy kicsit más nézőpontból megvilágítani. Az első részt, mely a csillagászat segítségével tette ezt, itt tudod elolvasni.

A civilizált ember problémáinak jelentősége 2. rész - Jóléti társadalom

Most olyan dolgokat szeretnék megosztani, amivel nagyon sokan nincsenek tisztában - vagy tisztában vannak, de nem érdekli őket -, és ha tisztában lennének, akkor talán máshogy állnának az élethez.

Mindenkinek vannak problémái. Lehet, hogy neked a svájci-frank hitelt kell nyögnöd éppen, és megértelek, mert nem számíthattál arra, ami lesz (bár a hitelek kapcsán én mindig az alábbi nagyon mély szólás-mondást vettem magamnak alapul: „addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!”). Lehet, hogy gondot okoz a rezsi befizetése, és le kell mondanod pár élvezeti cikkről emiatt.
Lehet, hogy problémáid vannak az aktuális telefonoddal/laptopoddal/autóddal/tévéddel... stb. és nem vagy elégedett.
Bosszankodsz, mert már megint emelték a gáz árát. Egyre drágább a benzin, és az autó-fenntartás költségei.
Panaszkodsz, mert egy sz@r országban élsz, ahol mindenki más is panaszkodik - veled együtt! -, ahol ráadásul az időjárás sem jó sosem.
Ideges vagy, mert a munkaadód nem fizet eleget, vagy mert nem jössz ki a kollégáiddal.
Szomorú vagy, mert a politika és a hírek, a celeb-világ hatja át az agyad, amiben a boldogság ismeretlen fogalom, vagy helytelenül az anyagi javak felhalmozásával azonosítják.

Tudnám még sorolni, miféle panaszkodásokkal találkozom minden nap, illetve melyek azok, amelyek miatt néha én is kikelek magamból. De abban egyet érthetünk, hogy ha a fentiek közül nem ismersz magadra egyiknél sem, tuti ismersz legalább egy valakit, akire legalább egy igaz.

Először is, nem tudom, belegondoltál-e abba, hogy most azzal, hogy ezt az írást olvasod, milyen kiváltságos vagy. Na nem azért, mert ez egy isteni írás, hanem mert mondjuk van interneted. Illetve, valószínűleg számítógéped is. Van hol laknod.
Belegondoltál-e valaha, hogy az, hogy bemész a fürdőszobába, és kinyitod a csapot és víz folyik belőle, az emberiség jó részének egyáltalán nem olyan természetes, mint neked? El tudod képzelni mennyi embernek okoz problémát a víz, napi szinten?

Én egy szegény családban élek

Az alábbi kutatások alapján értelmezd újra a fizetésed értékét, illetve, hogy hova is tartozol a világban:
Ha van egy kis megtakarított pénzed, hobbid, több fajta ruhád, két autód (akármilyen állapotban), és a saját házadban laksz, akkor a felső 5%-ba tartozol. Rengeteg tanulmány foglalkozik azzal, hogy a világon fellelhető anyagi javak jelentős részét a népesség mennyire csekély része birtokolja. Persze, ezen belül is óriási különbségek lehetnek (minimálbér vs. milliomosok), de ez csak egy kis rétegen belüli hatalmas különbség. Az emberek javának jóval alapvetőbb problémákkal kell szembenézni nap, mint nap, mintsem azzal, hogy betudják-e fizetni a rezsit, vagy nem. A luxus cikkek által generált mesterséges problémákról nem is beszélve...

A következő képeket különböző országokból válogattam össze - csak néhányat, ennél sokkal többet lehetett volna...
Ezek után talán hálát adsz, hogy neked „csak” annyi problémád van, amennyi. Mielőtt belekezdesz a képek nézegetésébe, gondolkodj egy gyerek szemszögéből. Az most lényegtelen, hogy az ő szülei tehetnének-e azért, hogy nekik jobb legyen, vagy nem. Te, mint gyerek érkezel ebbe a világba, és ebben kell felnőnöd. Te, mint gyerek nem tudsz tenni semmit.
Illetve, egyet tehetsz: tanulhatsz, ha van rá lehetőség.

Amikor azon kapod magad, hogy már megint panaszkodsz valami miatt, jussanak eszedbe ezek a képek, és ne hagyd, hogy a média elterelje erről a figyelmed. Ne hagyd, hogy azzal teljen a Karácsonyod, hogy kinek milyen ajándékot kell venned. Ne hagyd, hogy az értelmetlen, felesleges dolgok felhalmozása legyen az életed célja.
Apró megjegyzés: én egy szóval sem mondom, hogy ez nekem megy. Küzdök ellene nap mint nap, hogy minél kevésbé legyek ennek a fogyasztói társadalomnak a része. Legtöbbször persze sikertelenül. Egy tippet viszont sikerült magamévá tennem, ami sokat segített. A képek után, amolyan „felüdülésként” olvashatsz majd erről.


Etiópia

IMG_0285

5-ből 2 gyerek nem éli meg a kamaszkort. Oka, hogy a gyerekek 81%-a alultápláltságban szenved. Aki meg is éli a felnőttkort, azok közül 67% szenved súlyos alultápláltságban még mindig. További részletek angolul itt. Szomorú felismerés volt a részemről, hogy régen mindig azt hittem, amikor egy nagy hasú afrikai kisgyereket mutattak, hogy nem is élnek olyan rosszul, hiszen mekkora hasa van. Csak akkor még nem tudtam, hogy a nagy has bizony nem azért van, mert mindennap teli eszi magát az a szerencsétlen kisgyerek...

Gáza

IMG_0285

Függetlenül attól, hogy miért van itt az, ami - mindenki mást mond -, több tíz éve az övezet megszállás alatt áll. A fenti képen egy iskolai bombázás egyik leány áldozata látható. Vajon, mint gyerek, neked min járna az agyad, ha egész nap a bombázásoktól kellene reszketned? Valószínűleg azok, akik átélték gyerekként valamelyik világháborút, lehet róla fogalmuk. Gondolom, ők talán jobban át tudják érezni, mit érezhet a fenti kislány, mint én.

Észak-Korea

IMG_0285

Lassan mindennapos lesz a hírekben, hogy milyen borzalmakra derül fény az ázsiai országban. Csonkítások, munkatáborok, kegyetlen éhezés az egész országban, míg maga az aktuális diktátor, és hű követői példás fényűzésben élnek. Mit gondoltok, milyen lehet ott élni gyerekként? Milyen lehet azt látni, hogy a föld minden részéről érkeznek turisták, hogy az ő nyomorukat, mint valami élő kiállítás nézzék?
Amúgy... olyan rossz ma is az idő, még a nap sem süt, nagyon rossz ez, nem?

Kongó

IMG_0285

Kongó 2010-ben „elnyerte” a legszegényebb ország címet. Az 1998-ban kirobbant második kongói háború napjainkig tart, és teljesen tönkretette az országot. Egyesek szerint a 2. világháború óta ez a legvéresebb háború.
Az országban nagy mennyiségben található arany, ón, tantál, volfrám bányászatához kapcsolódó erőszakos cselekedetekért, háborúkért egyes civil szervezetek az elektronikai vállalatokat teszik felelőssé, amennyiben illegálisan, a feketepiacról szerzik be a termékeik (laptopok, mobiletelefonok) előállításához szükséges alapanyagok egy részét és ezzel támogatják az országban egymással vetélkedő fegyveres szervezeteket, akik a feketepiacot uralják - wikipédia.

Afganisztán

IMG_0285

Mióta az USA jelen van Afganisztánban, elég sokat lehet hallani az országról. Bár az átlag ember nem sokat tud, csak annyit, hogy ott is vannak tálibok, akik rossz emberek, és az USA majd rendet tesz.
Egyesek azt híresztelik, hogy az USA egyedül az ott fellelhető olajért van jelen, de ez a mi szemszögünkből lényegtelen.
Ami a lényeg, hogy a népesség 42%-a napi 1 dollárból él. Gondolom nem okos telefont kapnak a gyerekek Karácsonyra. Mellesleg, a fenti képen látható dolgozó gyerekek azért dolgoznak, mert a családok jelentős része ebből él. Eladja a gyerekét munkásnak.

Szomorú

Igen, az. Nagyon sok embernek, akiket a média kirekeszt a látókörünkből sokkal nagyobb problémáik vannak nap, mint nap, mint nekünk. Ők nem stresszelnek azon, hogy vajon van-e még akciós LED TV az áruházban.

El tudjátok képzelni azt a helyzetet, ahogy egy, a fenti országbéli gyereknek elmesélik, hogy a „civilizált” országokban van egy ún. Black Friday, amikor is az emberek egymást nyomják agyon, csak hogy több terméket tudjanak vásárolni? Én nem tudom, hogy az a gyerek sírna, nevetne, vagy megértené-e egyáltalán. Mindenesetre nem csak az abszurd az én szememben, hogy ilyen van, hanem az is, hogy ezt mindenki úgy kezelni, mintha normális lenne.
Van egy olyan érzésem, ha - ne adj Isten - itt is háború lenne, mi is jobban megbecsülnénk az olyan ünnepeket, mint a Karácsony.
Persze, azt ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy nem kell több ezer km-t utazni ahhoz, hogy szegénységet találjunk. Magyarországon is rengetegen vannak, akik a létminimum alatt élnek, csak mivel az ország Budapest központú, a népesség java ezzel vagy sosem szembesül, vagy nemes egyszerűséggel nem érdekli. Hiszen nem ő él úgy. Viszont gondolom, ismeritek a mondást, hogy „Fentről lehet nagyot esni”.

És akkor a tipp

A mai világban, ahol a fogyasztás majdnem olyan mindennapi dolog, mint az evés, önkontrollra van szükségünk, hogy a vágyaink ne ragadjanak el, és költsük el a megkeresett pénzünket.
A tudatosság mellett nekem az alábbi módszer jött be: ha bármit szeretnék megvásárolni, azt manapság az internetnek hála pár másodperc alatt megvehetem, anélkül, hogy a pénztárcámba kelljen nyúlni. Ez a csalóka kényelem nagyon könnyűvé teszi a döntést, hogy megvegyek-e valamit. Ezért azt csinálom, hogy elhalasztom a döntésem. Sok esetben ugyanis egyáltalán nincs szükségem arra a bizonyos valamire. Azt mondom magamnak, hogy majd egy hónap múlva térjünk erre vissza. Ha még akkor is úgy érzem, hogy ez nekem kell, akkor egyéb - még kidolgozás alatt álló - módszerekkel próbálkozok, hogy tovább halogassak. Aztán persze... néha megtörök, és megveszem, amit kinéztem magamnak.
Ugyanis én sem vagyok más, csak egy a fogyasztói társadalomból. Az én erényem - ha van -, hogy próbálok ellene tenni.

Szegények és gazdagok sohasem lehetnek egymáshoz őszinték. (...) A szegény ránéz a gazdagra, s ezt gondolja: "Jaj, de gazdag vagy te".
A gazdag ránéz a szegényre, s ezt gondolja: "Jaj, de szegény vagy te".
A szegény belül, a lelke mélyén így kiált a gazdag felé, teljes meggyőződéssel: "Adj pénzt, adj pénzt".
A gazdag belül, a lelke mélyén, így kiált a szegény felé, éppoly meggyőződéssel: "Nem adok, nem adok".
Minthogy erről nem beszélhetnek, társalgásuk folyton elakad.
Kosztolányi Dezső

Sources:
1: http://www.dailyrecord.co.uk/news/uk-world-news/un-warns-time-is-running-out-1108459
2: http://timedotcom.files.wordpress.com/2014/07/israel-gaza-conflict.jpeg?w=1280
3: http://www.cnbc.com/id/102146454
4: http://www.thestar.com/content/dam/thestar/news/world/2013/05/23/children_as_young_as_8_working_in_congo_copper_mines_in_democratic_republic_of_congo/congo_child_miners.jpg
5: http://1.bp.blogspot.com/-qID2DuyIb2w/T6cJRxr_fJI/AAAAAAAAAB8/hFyJWPH00-Q/s1600/afghan.jpg

Összes írásom →

Comments