Be ZEN

Nyugodt vagyok? - zaklatott mindennapok írta: mudlee - May 18 2015

Emlékszem, amikor gyerekkoromban reggel leültem az udvaron, és egy darab követ hosszú percekig vizsgáltam. Majd ugyanezt tettem a körülette lévő fűszálakkal. Majd Anyu szólt, hogy este van, ideje lenne bejönni. Eltelt a nap.
Valami hasonló emlék biztos van mindenkinek. Ilyen volt, amikor még bele tudtunk feledkezni dolgokba, és nem járt mindenféle máson az agyunk. Fókuszáltunk, lazítottunk, csend volt.

Ma viszont zaj van, sietség, rohanás, tenni akarás, programok. Az egyik igen kedves családtagom - aki vidéken él - szokta mindig mondani, hogy „sietek!”. Mondja ezt bármikor, amikor hozzánk jön. Hogy hova siet mindig, azt nem tudom. De most komolyan, Robi, egy alkalomra nem emlékszem most, amikor úgy jöttél el hozzánk, hogy leültél nyugodtan, és nem számított volna az idő. Miért?

Nyugodt vagyok

Sokan hisszük azt, hogy nyugodtak vagyunk, csendben tudunk maradni. Nagyon sokáig én is az hittem, de aztán évekkel ezelőtt elért egy csomó olyan fogalom, mint meditáció és társai, melyekkel egy ideig foglalkoztam, egy ideig nem. Mindenesetre akkor jöttem rá, hogy amit én, Édesanyám vagy akárki átlag ember nyugalomnak nevez, az közel sincs ahhoz igazából. Nyugalom az, mint amikor kisgyerekként elvesztem egy apró semmiségben órákra. Akinek van gyereke, ezt tökéletesen meg tudja figyelni. Igazából nem is kell neki játékot venni. A játék vásárlása már a mi szokásunk, és az óvodában/iskolában elsajátított viselkedési forma. Egy gyerek bármivel tud játszani. Adj oda egy kisgyereknek egy színes papírdarabot, és meglátod.

Szóval, azt hiszed, nyugodt vagy. Próbáld ki az alábbit:

  1. Válassz egy nyugodt helyet, ahol viszonylag csend van. Ez lehet bárhol.
  2. Válassz egy időpontot, amikor nem kell sietned, van bőven időd (legalább félóra), és nincs nagy zaj körülötted. Főleg kora reggel és este lehet alkalmas, de igazából ez is mindegy.
  3. Ülj le törökülésben (ha nem tudsz, akkor egy kisszékre) egyenes háttal. Nem kell mindenáron keresztbe tett láb, meg mindenféle kéztartás, a lényeg az egyenes hát.
  4. Lélegezz mélyeket, majd a figyelmed próbáld meg a gerinced aljára koncentrálni. Nyilván, nem látsz magadba, meg a szemed is csukva van, ezért úgy képzeld el, hogy a gondolataid a gerinced vizualizálják, és ott az aljára figyelsz, a legalsó csigolyára.
  5. Belégzésre kezd el „emelni” a figyelmed a gerinced vonalán felfelé, csigolyáról csigolyára, egészen a fejedig. Kilégzésre engedd le oda, ahonnan indultál.
  6. Végezd ezt pár percig.

Ez nagyon egyszerűnek hangzik, de amint kipróbálod, rá fogsz jönni, hogy irtó nehéz. Ugyanis az elméd, az agyad elszokott már ettől a koncentrált csendtől. Elő fognak jönni tegnapi emlékek, holnapi elvárások, amikből aztán olyan gondolatfolyamok indukálódnak, amiket magad sem tudsz elképzelni.
Ironikus, de ez az írás is egy ilyen meditációs gyakorlatom közben ugrott be ma reggel, és sajnos nem is tudtam folytatni, mert csak jöttek és jöttek az ötletek, úgyhogy leültem és írtam.

Hűha, valóban nyugtalan vagyok, mit tegyek?

Ha egyáltalán idáig eljutottál, hogy ezt kipróbáltad, akkor már nagyot léptél előre, ugyanis az emberek manapság egyáltalán nincsenek tudatában annak, hogy mennyire zaklatottak, és nem is érdekli őket. Megvan a kis kényelmes életük, van pénz, van munka, más meg kit érdekel. „Amúgy is, ki ez az srác, aki nekem újat tud mondani? Én tudom, hogyan kell élni. Én nyugodt vagyok.”

A másik, amivel foglalkozni kell, hogy sokan, ha meghallják, hogy meditáció, Isten, akkor remegve kiáltanak fel, hogy „én nem hiszek Istenben és a meditációban!”. Annyira megútáltatta velünk a mai kor a vallást, hogy már nem csak nem foglalkozunk vele, hanem egyenes idegesít, felháborít minket. Ebben az esetben használd az alábbi fogalmakat: Univerzum, mint a nagy egész; és pihentető relaxálás.
Az egyik egy igen tudományos tény, a másik pedig már minden wellness-szálló alap szolgáltatása. Ha nem akarsz Istennel és meditációval foglalkozni, fedezd fel helyette az Univerzumot egy jó, laza, pihentető relaxáció közben.

Az alábbi technikákat, megfigyeléseket tudom neked átadni, amelyek talán hasznodra lesznek:

  • Kezdőként nagyon fontos, hogy csend legyen. Hidd el, elsőre nem is a gondolataid lesznek a problémák, hanem a külső zajok. Elmegy egy autó, koppan valami, stb. Ezért válassz egy olyan időpontot, amikor csend van. Mindegy, hogy mikor van ez az időpont.
  • Fontos, hogy legyen egy fix helyed, ahol ezt tudod végezni. Hogy ez a kanapé, egy szék, egy kis rögtönzött oltár, az szintén mindegy. A lényeg, hogy annak a helynek az legyen a hangulata, amikor oda leülsz, hogy ez a te kis relaxáló sarkod.
  • Akármilyen pózt is választasz, legyen egyenes a hátad. Ez azért fontos, mert az egyenes hát segít, hogy a koncentrációd megmaradjon és ne aludj el. Ha nem tudod eldönteni, hogy egyenes-e a hátad, akkor ülj oda a fal elé, és akkor majd érezni fogod. Én jelenleg egy, a törökülésnél egy fokkal előrehaladtabb keresztbe tett lábú ülésben ülök, egy párnán, a kicsi oltárom előtt.
  • Próbálj valami rendszert vinni az egészbe. Minden nap, minden másnap, minden hétfőn, minden reggel, minden hétköznap. Mindegy melyik, csak állandó legyen, mert innen lehet tovább építkezni. Jelenleg nekem a minden hétköznap, korán hajnalban vált be, de ezt akkor mondom biztosra, hogy ha ez egy év múlva is igaz lesz. A rendszeresség azért fontos, mert különben a lustaság hamar erőt fog rajtad venni.
  • Talán a legfontosabb: NE legyenek nagy elvárásaid. Ez az egész nem egy olyan dolog, hogy leülsz 5 percre, felállsz és te vagy Buddha vagy Ghandi. Lehet, hogy hetekig, lehet, hogy hónapokig vagy évekig csak ülni fogsz egy helyben. Az is lehet, hogy már az elsőnél nagyon mély élményeid lesznek. Mindenkinél más. Viszont fontos, hogy ne úgy ülj le, hogy ebből neked azonnal kézzelfogható eredményed lesz.
  • Pár technikát fogok a következő bekezdésben adni, amit én is használok (természetesen használhatsz bármit). Használd ezeket rendszeresen, mert bármennyire is bugyutának tűnnek, az elején ezek is nagyon erős kihívások.
  • Hagyj magadnak időt. Ne akkor relaxálj, amikor tudod, hogy 10 perc múlva indulnod kell. Legyen bőven időd. Ha teheted akkor kezdésnek 5-10 perccel kezdj, amit természetesen ne mérj, de ennyi legyen kb. az irány. Én 15 perc után - néha - szoktam érezni, hogy picit sikerült lecsendesedni belül.

Pár alap technika

Ezek a technikák segíteni fognak lefoglalni az elmédet, hogy ne össze-vissza jöjjenek a gondolatok, hanem koncentrált figyelem legyen, miközben te magad megpróbálsz belül csendben maradni.

  • Légzésszámolás. Használd a lélegzésed, és számolj magadban az alábbiak szerint: belégzés 1, kilégzés 1. Belégzés 2, kilégzés 2. Így tovább 5-ig. Majd kezdd előröl, és menj fel így 6-ig. 1-1, 2-2, 3-3, 4-4, 5-5, 6-6. Ha a 6 is megvolt, kezdd előröl, és menj fel 7-ig. Így tovább, egészen, amíg el nem jutsz a 10-ig. Ez egy kör. Nehéz lesz, mert meg kell jegyezni, hogy most meddig is kell éppen számolni. Ha elrontod, akkor kezdd teljesen előröl.
  • A fent említett „gerinc-légzés”. Ez nehezebb, mint a számolás, mert elvontabb dologról van szó, és ráadásul vizualizálni is kell (ajánlott) mellé.
  • Nem tudom, hogy ezt én találtam-e ki, vagy nem, de úgy hívom, hogy az „ablaktörlő-technika”. Amikor jönnek a gondolatok, azok nekem általában vizuálisan is megjelennek előttem. Ténylegesen előttem, tehát mintha a szélvédőm előtt látnám. Ekkor azt szoktam, hogy tényleg egy szélvédőnek képzelem az egészet, amelyről egy ablaktörlővel leseprek mindent. Jön egy gondolat a tegnapi munkával kapcsolatban? Egy új ötlet? Letörlöm. Ez persze nem mindig sikerül, lásd most :)
  • Nézd végig ezt a 14 részből álló (4-5 perces részek) sorozatot, melyben nagyon hasznos tippeket kaphatsz: https://www.youtube.com/watch?v=QWKFcYVJbQE&list=PLEE84A1DE441F9B3E

És miért lesz ez jó nekem?

Nehéz lenne meggyőznöm bárkit is - és nem is akarok -, akit ez az egész nem érdekel. Ezért csak egy záró idézettel szeretnék erre válaszolni.

A tanítványoknak, akik azt akarták tudni a Mestertől, hogy miféle meditációt végez reggelenként a kertben, így válaszolt:
- Amikor figyelmesen nézem a rózsabokrot, akkor teljes virágzásban látom.
- Miért kell valakinek figyelmesen néznie, hogy lássa a rózsabokrot? - kérdezték.
- Mert máskülönben nem a rózsabokrot látja az ember, hanem a saját előre gyártott gondolatát a bokorról.
Anthony de Mello

Összes írásom →

Comments